Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 170-173. (Budapest, 2000)
ADATTÁR — DOCUMENTS - Magyar, László András: Állatok és betegségnevek
A terminológia-történeti szakirodalom mindenekelőtt a materia medica névanyagát 4 , az anatómiai elnevezéseket 5 és a betegségnevek egy szük csoportját, a syndromákat dolgozta föl 6 . Tudomásom szerint azonban a betegség-nevek teljes vizsgálata még nem történt meg: történeti elemzésük pedig csak egy-egy név tárgyalására szorítkozik. 7 Többek közt ezért is reménykedtem abban, hogy ha összegyűjtöm azokat a betegségneveket, amelyek állatok neveiből erednek, munkám nem lesz hiábavaló, hiszen amellett, hogy e gyűjtemény — mint remélem — önmagában is érdekes olvasmánynak bizonyul, talán további kutatásokhoz is segítségül szolgálhat. (Természetesen tisztában vagyok avval, hogy rengeteg anatómiai illetve gyógyszernév is állatnévből ered, ám ezekkel jelen esetben nem foglalkozom.) A betegségnevek típusait szemügyre véve, a név eredete szerint öt osztályt alkothatunk. 1. A beteg szerv, szervrendszer, testrész nevéből képzett betegségnevek. (Topografikus nevek.) Pl. tüdőgyulladás, csonttörés, endocarditis. 2. A betegség okának vélt vagy valós ismeretében alkotott betegségnevek. (Causalis eredetű nevek.) Pl. hystoplasmosis, brucellosis. 3. Első leírójuk nevével jelölt betegségnevek. (Gyakran syndromák.) Pl. Bechterew-kór, Basedow-kór. 4. Tünetre utaló nevek. (Symptomatikus nevek.) Pl. androtrichia, burning-feetsyndroma. 5. Metaforikus nevek. Pl. elefantiasis, carcinoma, bursitis, hexensussz. Felosztásunk nem tesz különbséget a köznyelvi és a tudományos nevek közt, egyrészt, mert e két csoport keveredhet, másrészt pedig azért, mert az ötből három osztály mind a köznyelvi, mind pedig a tudományos nevek közt megtalálható. Az öt osztály szavai közül valószínűleg az ötödikbe sorolhatók, a metaforikus nevek képezik a legrégebbi réteget. Erre nem csupán az mutat, hogy — mint látni fogjuk — az állatnév-eredetű betegségnevek (amelyek szinte mind metaforikusak) túlnyomórészt ókori eredetűek és sok köztük a népnyelvi alak is, hanem az is, hogy a másik négy névcsoport közül kettő, a causalis és a syndroma-típusú szinte kizárható a nevek ősi rétegéből. Ha tehát e metaforikus nevek egyik csoportját vizsgáljuk, tisztában lévén a nomenclatura és az orvosi gondolkodás szoros kapcsolatával, az ókori orvostudomány története szempontjából érdekes adatokhoz juthatunk. Mindenesetre hadd jegyezzem meg, hogy az állatnévből képzett betegségnevek esetében a noszológiai terminológia kétségkívül legköltőibb és legkülönösebb rétegével állunk szemben s e szavak segítségével talán bepillantást nyerhetünk az archaikus gondolkodás számunkra oly nehezen megközelíthető mélységeibe is. Mivel az általunk összegyűjtött nevek zöme még abból az időből származik, mikor tudományos rendszerek nem léteztek, s így nem létezett orvosi nomenclatura sem, egyes szavak 4 Pl.: Schneider, Wolfgang: Lexikon der Arzneimittelgeschichte. Bde. I —VII. Govi Verl. — Pharmazeutischer Verl., Frankfurt am Main, 1968—1975. 5 Scarborough, John: Medical terminologies. Classical origins. University of Oklahoma Press, Norman-London, 1992. (Scarborough mindenről ír, kivéve a betegségneveket.), vagy: Mazzini, Innozenzo: Introduzione alla terminológia medica. Patron, Bologna, 1989. 6 Leiber, Bernfried —Olbrich, Gertrud: Die klinische Syndrome. Bde 1—2. (6. Aufl.) Urban & Schwarzenberg, München-Wien-Berlin, 1981. Néhány történeti adatot is hoz. 7 Eddig állítólag a legjobban használható kézikönyv e tekintetben az általam még nem látott következő két mü: Macovecchio, E.: Dizionario etimologico storico dei termini medici. Impruneta, Festina Lente, 1993. és Grmek, Mirko Drazen: Diseases in the Ancient Greek World. Baltimore, Johns Hopkins U. P., 1989.
