Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Sinkovics József: Szérumszerencsétlenség 1950 — Emlékirat

spéciesze ez a börtöni poloska a Cimex genusznak? Nem C. lectularius, talán C. poenitentiarius seu caveolae. Glükózszegény agyam ilyesmivel foglalkozott. Biológusnak képzeltem magam, aki az Amazonas őserdejében új fajt fedezett fel. Borzalmas heteket töltöttem itt, s rettenetesen leromlottam. Egy délután csörömpölve megnyílt zárkám ajtaja. Három AVH-egyenruhás pribék nézett be rám. Mezei így szólt: „Gyere ki, vetkőzz le, és ebben a dézsában mosakodj meg!" Ezután sámlira ültetett, megnyírt és megborotvált. Láttam, hogy öltönyöm ott lóg a zárkaajtón. Azt gondoltam, hogy látványos kivégzés előtt lefényképeznek. Kétségbeesett, vakmerő szökésen járt az eszem, de rémülten éreztem, mennyire megtörtem és legyengültem. Ha az épület tetejére feljutok, onnan át tudom ugrani a drótkerítéssel befuttatott magas falat. De sokszor átugrottam azt a magas falat — álmomban. Ekkor Mezei módját ejtette, hogy a fülembe súgja: „Baszhatod, visznek Vácra!" Felderült az arcom. Mezei azt hitte „bediliztem". Pedig csak annak örültem, hogy nem kivégzésre visznek. Rövidesen elővonszolták a szomszédos zárkák egyikéből Markos Györgyöt, aki ugyanazon a procedúrán ment keresztül, mint én. Megrémültem, amikor ezt a szép, erős fiút viszontláttam: vézna teste reszketett. Egymáshoz bilincseltek bennünket, autón a pályaudvarra vittek, és vonaton, („ürítsék ki a szakaszt!" üvöltette az egyik ÁVÓ-s, és kosarát, cókmókját kapkodva menekült a nép) Vácra szállítottak. Ott a kegyetlen Mocsári ÁVH főtörzsőrmester fennhatósága alatt a magánzárkás osztályon töltöttünk néhány hetet Markos Gyurival összezárva. Négy hónap óta most beszéltem embertárssal és baráttal először! A váci Állambiztonsági Büntető Intézetben voltunk. Büntető intézet: ez az volt! Néhány nap múlva felvezettek az intézmény rabkórházába, ahol Hóman Bálint mosta fel a lépcsőházat, és Valentiny exminiszter lehajtott fejjel állt egy sarokban. Ott a farkaskutyás P. ÁVH alhadnagy, (aki ökölcsapásokkal terítette le kiéhezett, legyengült és öregedő elítélteket) gyanakodva végigmért. Dr. Halász György ÁVH százados (később őrnagy) főorvos elküldte őt. P., ez a gonosztevő morogva és vonakodva távozott. Halász arcán félelem és undor tükröződött, amelyet gyorsan elleplezett. Négyszemközt beszélt velem, és lényegében a következőket mondta: az ÁVH engem sohasem tartott bűnösnek. Ügyészi utasításra tartóztattak le és csikartak ki belőlem terhelő jegyzőkönyveket. Nem nekem, hanem másoknak kellett volna Faragót ellenőrizniük. Ezen most már nem lehet változtatni. Törődjek bele, túl fogom élni. Itt az ÁVH az úr. Teherautóra rakatta és idehozatta a mikrobiológiai intézeti laboratóriumom egész felszerelését. Nézzem meg, itt van a kórházban. Markos György lçsz az asszisztensem. Folyatassam a víruskutatást. Mit akarok csinálni? Olyasvalamit, ami nem túl veszélyes — tette hozzá. Arcul csaptam magam: ébren vagyok, vagy álmodom? Fotodinámiás módszerrel inaktivált influenzavírus-vakcinával szeretnék először foglalkozni. Rendben van, írja fel, mire van szüksége. Azonkívül segítsen dr. Pap Tibor raborvosnak, aki az elítéltek orvosa Úgyszólván minden bent fekvő beteg tébécés. Vigyázzon magára, felerősítésre van szüksége: kap különkosztot. így is lett. Hároméves ottlétem alatt odaérkezett dr. Hoyos János gróf Recskről és dr. Szabó Zoltán (Zoli bácsi) raborvosi beosztásban. Pap Tiborral együtt ők hősök az én szememben: az orvosi hivatás hősei. Jó néhányszor mi őriztük meg Pap Tibor szemüvegét, amikor P. magához rendelte őt: P. ütlegelte Pap doktort, aki attól félt, hogy ha a szemüvege eltörik, akkor munkaképtelenné válik. Fényes emlékeként álljanak itt Pap dr. „bűncselekményei": Felvett a kórházba beteget, aki nem volt elég beteg, nem bocsátott ki