Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Sinkovics József: Szérumszerencsétlenség 1950 — Emlékirat

gonoszsága és becsvágya félresikerült intelligenciával párosult. Lehet, hogy saját előmenetele (talán Sztálin-díjra pályázott?) céljából akarta így megbélyegezni az „imperialisták ügynökét", az amerikaiak által beszervezett Faragó professzort. Ekkor már dúlt a Sztálin által kezdeményezett koreai háború, és a kommunista sajtó rövidesen azzal vádolta az amerikai pilótákat, hogy a Yalu folyó fölött pestisbombákat szórtak. A kommunista párt koreai haditudósítója, Mérai(y) Tibor petárdázta haza és világszerte ezeket a rémhíreket (JAMA 279:274, 1998). Ez a haditudósító 1956 után ugyancsak kiábrándult a kommunizmusból. A. GY. tudta, amit én akkor nem tudtam, hogy se Faragó Ferenc, se Lindis, Pusztai vagy Markos jegyzőkönyve nem erősíti meg az ő hamis és erőszakos vádját, miszerint én a szerencsétlenségről szombaton június 3-án már tudtam. Azon a napon sem Faragó professzort, sem Pusztait vagy Markost nem láttam, velük nem beszéltem. A Faragó-jegyzőkönyv szerint ő először június 4-én, vasárnap beszélt velem a szerencsétlenségről. Az igazság nem illett bele A. Gy. téveseszme-rendszerébe. Újabb hamis vádaskodásokra ragadtatta magát. Nem tétovázott volna, hogy hamis vádak alapján halálos ítéletet követeljen. A rendszer, amelyben 1950-ben éltünk, a gyűlöletet és a tényleges vagy elképzelt bűnök könyörtelen megtorlását hirdette. A. GY. kiváló képviselője volt ennek az eszmevilágnak. Igenis: dr. Horányi Béla, az ideg- és elmekórtan professzora, mi a diagnózisod?! Ezalatt Faragó Ferenc is készülhetett magánzárkájában a halálra. Lehet, hogy az AVH emberei végül is agyonverték, de az is lehet, hogy öngyilkosságot követett el. (Saját zárkám berendezéséből kiindulva a vécét lehúzó drótra gondoltam, amely a mennyezet alá helyezett víztartályból egy lyukon keresztül bement a falba, és alul, a vécékagyló mellett jött ki összefont hurokban végződve. Elképzelhető, hogy ezt a durva, rozsdás drótot a falból ki lehetett húzni, és önakasztásra fel lehetett használni.) Be kellett ismernie ráfogott mulasztásait és az óvintézkedések esetleges késleltetését. Fogcsikorgatva írhatta alá A. GY. azt az igazságot meghamisító papírdarabot, amelyen az áll, hogy „Faragó Ferenc egyetemi tanár vádlott vizsgálati fogságban szívszélhűdésben meghalt és ezért az eljárást ellene meg kellett szüntetni". A tárgyalások Faragó professzor halála után elsőrendű vádlottá léptem elő, de a vádat most már nem A. GY., hanem egy helyettese képviselte, aki Lindist tartotta elsőrendű vádlottnak. A tanácselnöki székben sem a hírhedt Jankó ült. Lindis kirendelt védőügyvédje, Nagy István megpróbált A. GY.-n is túltenni. A politikai elítéltek sokat szenvedtek ettől az ügyvédtől, aki a védőügyvéd pozíciójából vádolt. A „békafejű ügyvéd" néven volt ismert a börtönök világában, így érvelve védte Lindist: „Lumpenproletárt fogunk akasztani, elvtársak? A szógát büntessük? Vót annak az intézetnek adjunktusa is!" A tárgyaláson tagadtam bűnösségemet, de elismertem, hogy hibát követtem el, amikor az üzenetet Pusztainak elvittem. Azt viszont nem ismertem el, hogy előidéztem volna a szerencsétlenséget vagy hozzájárultam volna ahhoz. Érdekes módon „munkás származásúnak" tartottak. Tévesen apám foglalkozását „cipészmester"-nek tüntették fel, holott Faragó professzor úr édesapja volt cipészmester, (ő maga mondta ezt nekem). Azzal, hogy páncélgránátos voltam-e vagy sem, s milyen származásúak voltunk, ezúttal nem foglalkozott a törvényszék. A tanácselnöki székben dr. Roósz Lajos ült. Figyelmesen végighallgatott és a szemembe nézett. Elvetette a július 3-ai dátumot, amelyet A. GY. és az ÁVÓ álnokul és