Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Sinkovics József: Szérumszerencsétlenség 1950 — Emlékirat

részesült. Szabályos szerződése volt Faragónak az egyetemmel közvetlen felettese, az orvosi dékán tudtával és beleegyezésével. Mi nem ismertük a részleteket, nem tudtuk, hogy a feletteseknek csak tudomásuk volt a szérumkészítésről vagy azt ellenőrizniük is kellett volna. Ezt azonban nem tették, mert Faragó szakértelmében teljesen megbíztak. Úgy tudtuk és éreztük, hogy hasznos gyógyítómunka folyik, az immunszérum szakértelemmel készül, s büszkék voltunk arra, hogy professzorunk és intézetünk ilyen nagyszerű szolgáltatásra képes. A bizalmunk igen nagy volt Faragó professzor úrban. Kétszer álltam rendelkezésére, hogy az intézetben készült pertussziszvakcinával és tetanusztoxiddal beoltson. Semmi bajom sem esett, és az oltásra ellenanyag-termeléssel válaszoltam. Az intézeti bejárattól közvetlenül balra és jobbra a bakteriológiai laboratóriumok voltak, ahol utolsó éves orvostanhallgatók — Bognár Szilárd, Gáspár Györgyi, Milch Hedda, Nász István, Raditz Ilona és Vas István — dolgoztak a Faragó professzor által kijelölt témákon. Dr. Szára István, dr. Illés Edit és Kelenffy Szilveszter bakteriológiával kapcsolatos kémiai témákkal foglalkozott. Gyakornok volt Falk Judit (mikológia), Hollós Iván (mikroszkópos optika), Medgyesi György (biofizika) és Vandra Edit (mikobaktériumfágok). A fertőző betegségek klinikumával Budai József, Kiszel János, Kassai Péter és Nyerges Gábor foglalkozott. Végül a folyosó legvégén jobbra működött az én víruslaboratóriumom, ahol utolsó éves orvostanhallgatóként Molnár Erzsébet és Szeri Ilona dolgozott velem. Körmendi néni és két takarítónő mintaszerű tisztaságot tartott az intézetben; Bogár altiszt és két állatistálló-kezelő látta el a kísérleti állatokat. A bejárattal szemben volt Faragó professzor dolgozószobája, két titkárnőjének helyisége és a könyvtár, ahol szakmai összejöveteleinket is tartottuk. Nagyszerű értekezletek voltak ezek: sziporkázó ötleteinket azonban nem tudtuk megvalósítani. Később azonban valamennyi intézeti tag kiemelkedő szakmai pozícióba került. Az orvostanhallgatók oktatására szolgáló tantermet és a gyakorlati laboratóriumokat egy emelettel lejjebb, a kórtani intézettel megosztva használtuk. Intézetünknek nagy múltja volt: Hőgyes Endre, Preisz Hugó és Bélák Sándor dolgozott ott. Én Bélák Sándor idejében, 1946-ban kezdtem díjtalan gyakornokként dr. Berta Lászlóval dolgozni. 1950-ben büszkék voltunk arra, hogy ebben az intézetben lehettünk. A közöttünk levő nagy politikai ellentétek ellenére (párttagok, párttitkárok és pártonkívüliek együtt) sohasem merült föl az intézet tagjai között személyes ellentét vagy ellenségeskedés. Én pártonkívüli maradtam annak ellenére, hogy dr. Bárász Zoltán párttitkár szerint tanársegédből sohasem leszek adjunktus párttagság nélkül. Nem léptem be a pártba, s az adjunktusi kinevezést mégis megkaptam (bizonyára Faragó professzor úr közbenjárására). A párttitkári jelentések szerint szakmailag elsőrendű, politikailag teljesen hátramaradott, kispolgári beállítottságú, nyugati műveltségű és irányvonalú, de esetleg mégis megnevelhető anyag voltam. A tanításhoz és a kísérleti munkában azonban szükségük volt rám. Letartóztatásom Azon a június 4-ei vasárnapon rendőrautók álltak az intézet előtt. Gyanútlanul és érdeklődve felsiettem az emeletre. Ott az ajtónálló rendőrtől kellett engedélyt kérnem arra, hogy laboratóriumomba bemehessek. Civil és egyenruhás emberek álltak Faragó professzor körül az irodájában. Lindis ide-oda szaladgált, és megállás nélkül szívta cigarettáit, teljesen magánkívül volt. Óriási feszültség és izgalom volt a levegőben. Előttem ismeretlen okból