Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Sinkovics József: Szérumszerencsétlenség 1950 — Emlékirat

kivételesen Stuber Adrienne is bent volt az intézetben. A rendőrök egy része eltávozott, másik része hátramaradt, és szemrevételezte az intézetet. A nevemet megkérdezték, de semmiféle kérdést sem intéztek hozzám, nem hallgattak ki. Irodájában magába roskadva ült Faragó Ferenc. Kérdésemre elmondta: azzal gyanúsítják, hogy tetanusszal fertőzött pertusszisz-immunsavót hozott forgalomba. Állítólag egy vagy két haláleset és több súlyos megbetegedés történt. 0 ezt nem tudja elhinni vagy megmagyarázni, hacsak a tetanusztoxin és az immunsavó egymás utáni szűrése során nem történt hiba. A táptalaj oltásokat Lindis végezte, és azok sterilek maradtak. Úgy tudja, hogy Lindis felvett pénzt állatoltásra, de az állatokat nem vette meg. Ez a szérumszéria tehát állatoltás nélkül mehetett ki! Ő ugyan néhány napja beoltott tengerimalacokat, s azok aznap egészségesek voltak (de másnapra megbetegedtek!) Azonnal érdeklődtem, hogy mit tettek a további szérumoltások letiltása és tetanusz-antitoxin beadása érdekében. Faragó előttem felhívta a Dzerzsinszkij Gyermekotthont, ahol a szolgálatos orvosnak ezt mondta: „Gyanú van arra, hogy a szérum nem tiszta, ne használták fel, amíg a tilalmat fel nem oldja." Az orvos azonban már tudott erről, s habár a hangját nem hallottam, úgy informálta Faragót, hogy ha lenne beoltott személy, akkor őt védőnő keresné fel, hogy antitoxint kapjon. Emlékszem, hogy Faragó tudta, az antitoxint Phylaxia lósavó formájában gyártja. Végül széttárva karjait kijelentette, hogy több hívásra nincs módja, mert Lindis jegyzőkönyvét lefoglalta a rendőrség, és az óvóintézkedések végrehajtása nem az ő, hanem a hatóság hatáskörében van. Ekkor eszembe sem jutott, hogy Lindis jegyzőkönyvében a kiadott szérumokra vonatkozó adatok hiányosak lehetnek, és hogy az én nevemen is ment ki vidékre szérum. Belenyugodtam abba, hogy az óvóintézkedésekhez szükséges adatok már a rendőrség és a hatóság rendelkezésére állnak. Mélységesen megrendülve vettem tudomást június 4-én a szérumszerencsétlenségről. Megkérdeztem, hogy mit tehetek, és hogy Faragó professzor segítségére lehetek-e. Azt mondta, hogy munkatársai — Markos és Pusztai — nagy bajba juthatnak. Menjek el azonnal Pusztaihoz, és adjam át ezt az üzenetet (amelyre szó szerint emlékszem): „Ha kihallgatnák őket ma, ki ne kotyogják, ha tetanusztoxint szűrtek akkor, amikor Lindis immunszérumot szűrt. Hallgassanak erről, ha kedves az életük. Hétfőn korán reggel legyenek itt az intézetben nála megbeszélésre." Vasárnap délután elmentem Pusztai Zsuzsához, és átadtam az üzenetet. Nem utasítás vagy felbujtás gyanánt. Kérdések özönét zúdítottam rá, hogy megtudjam, mi történt: tényleg szűrtek-e tetanusztoxint Lindis szérumszűrése előtt? Pusztai úgy emlékezett, hogy a szérumszűrés megelőzte a toxinszűrést. Később Markos kijelentette, hogy a szűréseket úgysem lehetne letagadni (sokan tudtak róla). Megegyeztek, hogy másnap korán reggel tudatják ezt Faragó professzor úrral. Aznap éjjel azonban az Államvédelmi Hatóság letartóztatta Markost. A rendőrségtől az ÁVO átvette a már előbb letartóztatott Faragó profeszszort és Lindis szaklaboránst. Pusztait hétfőn,június 5-én tartóztatták le. Rémület ülte meg az intézetet hétfőn reggel. Ezen a napon két velem kapcsolatos esemény történt. Az egyiket ignorálta az ÁVO, a másikat pedig minden módon igyekezett meghamisítani! Először Wirth gyermekgyógyász főorvos érkezett meg, hogy pertussziszhiperimmunsavót vételezzen. Tudattam vele, hogy a szérum tetanuszfertőzöttség gyanúja alatt áll, ezért nem szabad felhasználni. Ha előzőleg beadott volna széruminjekciókat, a betegeknek azonnal antitoxint (lósavót) kell kapniuk. Erről nem emlékeznek meg az ÁVO jegyzőkönyvei (csak a védőügyvédek idézik Wirth dr. vallomását).