Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Sinkovics József: Szérumszerencsétlenség 1950 — Emlékirat
Az intézet 1950. Junius 4-én, vasárnap délben, mint az szokásom volt, bementem az orvosegyetemi mikrobiológiai intézetbe, hogy ellenőrizzem a gyakran hibásan működő, kiöregedett jégszekrényeket, termosztátokat, a vírusokkal beoltott egereket és tojásokat. Az intézet a Hogy es Endre utca 7—9. számú ház felső emeletén működött. Dr. Faragó Ferenc intézetvezető egyetemi tanár adjunktussá neveztetett ki egy évvel előbb. (Summa cum laude diplomámat 1948-ban kaptam meg.) Feladatom volt a víruskutató és vírusdiagnosztikai laboratóriumok megszervezése és működtetése, a virológiái kutatómunka és a medikusok oktatása. Az intézet egy hosszú folyosóból nyíló laboratóriumok sorozatából állt. A folyosó végén balra a bakteriológiai, szerológiai és oltóanyag-termelési munkálatok folytak Faragó profeszszor személyes felügyeletével. Nóvák Ernő tanár úr és sokan mások dolgoztak itt: dr. Tolnai György, dr. Bárász Zoltán és utolsó éves orvostanhallgatóként Lenkeiné Stuber Adrienne, Markos György és Pusztai Zsuzsanna, akik a tetanusztoxinnal foglalkoztak. A szaklaboráns a huszonöt éves tapasztalattal rendelkező Lindis Géza volt, akit Lindis úrnak szólítottunk. Ö Faragó professzornak dolgozott, és számomra semmilyen laboratóriumi munkát sem végzett. Intézeti munkáján kívül Lindis szűrte és ampullázta a pertusszisz-immunsavót, amelyet Faragó magánvállalkozásként készített, szerződést kötött az Anya- és Csecsemővédő Intézettel (ACsI), ahol az általa készített elölt pertussziszvakcinával immunizált fiatal anyáktól vért vettek és azt elküldték neki. Faragó betanította Lindist a savó lefejtésére. Lindis az egybeöntött savókat jégszekrényben tárolta, és amikor több száz köbcentinyi összegyűlt, leszűrte. A szűrést egy nagy Seitz-készüléken végezte, s a szűrletet 10 köbcentiméteres adagokban ampullázta. Nem hiszem, hogy a szérumot hővel (56 °C-on) inaktiválták volna. Úgy tudtuk, hogy Lindis táptalajt és állatokat oltott a szérum kibocsátása előtt, és ennek költségeire a „kiskasszából" vett fel pénzt. Az immunszérummal országszerte kezeltek gyermekeket, akik gyakran tüdőgyulladással szövődött szamárköhögésben szenvedtek, és a gyógyulásuk lassú volt, vagy az állapotuk rosszabbodott. Faragó professzor rendkívül büszke volt arra, hogy az immunszérumos kezeléssel sok kisgyermek életét mentette meg (a vele dolgozó klinikusok véleménye szerint). „Hyperimmun'' savónak nevezte készítményét. Az immunszérumot ampullánként 25 forintért adta el, s a befolyt pénzt megfelezte az ACsI-vel. A megmaradt pénzt a kiskasszában helyezte el, amelyet Ferencziné titkárnő és dr. Illés Edit kezelt. Ebből a pénzből jutottunk hozzá fogyóanyagokhoz (vegyszerekhez, egerekhez, tojásokhoz, jégtáblákhoz stb.). Nemigen tudtunk volna kutatómunkát végezni e kis, de számunkra mégis jelentékeny összegek nélkül. Faragó gyakran küldött vidékre is immunsavót. Ezeket Lindis adta fel, s erről az erre a célra szolgáló könyvben bejegyzéseket tett. A könyvet és a bejegyzéseket mi sohasem láttuk. A vidéki küldeményeket Faragó gyakran munkatársai nevén küldte (dr. Berta László adjunktus, az elődöm, Nóvák tanár úr, dr. Tolnai, dr. Bárász stb.). Ilyenkor a befolyt pénzt annak az orvosnak az intézeti tulajdonaként kezelte a kiskassza, akinek a nevére érkezett. Mi ezt időnként megköszöntük Faragó professzor úrnak. Az intézet tagjai közül senki sem vett részt a szérum készítésében. Lindis munkaidő előtt vagy után végezte ezt a munkát. A szérum forgalomba hozására Faragónak és az ACsI-nak engedélye volt az Egészségügyi Minisztériumtól, az OKI-tól és az orvoskari dékántól. Illés Edit doktornőtől úgy tudtuk, hogy a kiskassza időnként fizetett a dékáni hivatalnak azokért az intézeti szolgáltatásokért (villanyáramért, fűtésért), amelyekben Faragó magánvállalkozása