Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Sinkovics József: Szérumszerencsétlenség 1950 — Emlékirat

szor halála, még ki sem bontakozott pályák derékba törése, ártatlanok — Sinkovics doktor, Markos György és Pusztai Zsuzsa orvostanhallgatók — meghurcolása és bebörtönzése. Ezek az események képezik az emlékirat anyagát. Az egyéni tragédiák elszenvedői — ma is úgy látom — véletlenszerűen kerültek ki közülünk. A letartóztatás, börtönre ítélés bármelyikünkkel megtörténhetett volna. A tragédia következményeképpen az Intézetben működő tudományos műhely tűzhelyének szétverése így is mindnyájunk súlyos vesztesége lett. Sinkovics doktort kemény fából faragták. A börtönben is dolgozott, és amikor Nagy Imre alatt kiengedték — hiszen kezdettől fogva nem volt rá ok, hogy benntartsák — nem a méltatlanul elszenvedett sérelmeit panaszolta, melyeket most az emlékiratból megismerhetünk, hanem letette elénk vírus könyvének kéziratát, melyet ottani évei alatt írt. Talpon tudott maradni a továbbiakban is. Emigrációba kényszerült ugyan, ami a magyar tudomány vérveszteségét növelte, de számos nehézség ellenére tovább ment az úton, melyen elindult és a huszadik század egyik legeredményesebb magyar orvosi pályáját futotta be. Ma is fáradhatatlan a szakma új útjainak és összefüggéseinek keresésében és felismerésében. Munkája magas tudományos elismerésekben részesült, a Magyar Tudományos Akadémia is külső tagjai közé választotta. Elméleti eredményeit a gyakorlatban is gyümölcsözteti: gyógyít, oktat és új szakembereket nevel, köztük magyar kutatókat. — Markos György és Pusztai Zsuzsa sorsa másként alakult. Tisztázódott, hogy nem követtek el szűrési hibákat, hanyagságokat, a szerencsétlenséget nem ők okozták és felmentették őket. Habár doktoráltak, mégsem tudtak beilleszkedni abba a társadalomba, ahol felmentésük révén visszanyert büntetlen előéletüket állandóan bizonygatni kellett. Külföldön, Németországban érvényesítették tehetségüket. Ok végleg elszakadtak szülőhazájuktól, további veszteségére az országnak, de ebben nem ők a hibásak. Sinkovics professzor időnként hazalátogat az Egyesült Államokból. Ilyenkor legújabb gondolatairól, eredményeiről beszél, mindig szívesen, sőt szenvedéllyel. Nem szokott, nem szeret beszélni a szérumszerencsétlenségről. Köszönet érte, hogy most, fél évszázaddal a történtek után mégis volt hozzá lelki ereje és vette a fáradságot, hogy megajándékozzon bennünket emlékeinek tárgyszerű és kompetens közzétételével. Szép magyar nyelven, irodalmi igénnyel megírt megrendítő orvostörténeti és kordokumentum ez, mely a hiteles tanú tollával rögzíti az utókor számára forrásul és tanulságul ama sötét korszak egyik nagy tragédiáját. Dr. Szeri Ilona