Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Gergely Ferenc: Az országos Gyermekvédő Ligáról (1906—1950)
den képzeletet felülmúlt. A társadalom döntő többségének szociális helyzete — már csak a hosszú háború miatt is — ijesztően romlott. A nyomor nem kímélte a fiatalokat sem. 30 Az ínség mértékét az is jelzi, hogy a liga 1919 novemberétől a Parlamentben rendezett be háromszáz fős ideiglenes otthont az elszakított területekről az anyaországba menekült magyar családok gyermekeinek. Az általános szegénység, amelyhez a tehetősek szembetűnő szociális érzéketlensége párosult, külső segítséget tett szükségessé. Az egyházak és a nemzetközi humanitárius szervezetek tájékoztatása már a háború végén megkezdődött. A jó külkapcsolatok, az erkölcsi hitel megfizethetetlen volt. A liga újjászervezésének pillanatától részt vállalt ebből a munkából. 1919 végén alakult meg Genfben az Union Internationale de Secours aux Enfants. Konferenciáján a liga képviselte a magyar gyermekvédelmet. De sikeres tárgyalásokat folytattak Európán kívüli, valamint nyugat- és észak-európai egyházi (főként protestáns) és gyermekvédelmi szervezetekkel — az Egyesült Államoktól Svájcig —, elnyerve támogatásukat. Széles körű rokonszenv ébredt Magyarország és a magyar gyermekek iránt, s ez éreztette hatását hazánk politikai megítélésében is. 1920 februárjában, a hágai Central Comité meghívása nyomán elindult az első gyermekvonat. 1927-ig a liga — állami megbízást is teljesítve — minden bonyodalom és anyagi meg személyi nehézség ellenére sikerrel birkózott meg ezzel a rendkívül kényes feladattal, amikor is a felekezeti érzékenységtől a bel- és külpolitikai szempontok érvényesítéséig mindent mérlegelni kellett, mégpedig úgy, hogy a gyermekek érdekei különösebben ne sérüljenek. Végül is elégedetten állapíthatták meg, hogy 61 477 gyermeken segítettek. A nagy vállalkozás érdemi befejezése után 1930-ig a „vakációs vonatok" még vittek külföldre gyermekeket. A befogadó országokban, elsősorban a Hollandiában maradottak sorra külön tanulmányt érdemel. 31 A liga már a külföldi akció utolsó szakaszában megteremtette a belföldi gyermeküdültetés feltételeit. A Népjóléti- és Munkaügyi Minisztérium — amely 1901 óta a negyedik gazdája az ország gyermekvédelmének — tizenöt évre díjmentesen kezelésébe és használatába adta a Szentendrei-szigeten levő horányi csárda melletti üdülőtelepet. Ez háromezer gyermek regenerálódását szolgálta. A két forradalom okozta szorongás, a szegénység, a kurzus antiliberális jellege és kormányzati gyakorlata meggyengítette a liga viszonylag nagy önállóságát, s növelte az államhatalommal szembeni függőségét. A liberális hagyományok gyengülését idézték elő azok a kapcsolatok is, amelyeket a korszak új, gyermekvédelemmel foglalkozó, illetve ezt a munkát is végző szervezeteivel — például a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségével és a leventeintézménnyel — alakított ki. Mindez növelte a szembenállást a baloldal hasonló törekvéseivel, s nehezítette vagy lehetetlenné tette az együttműködést. Pedig erre a nyomasztó szociális viszonyok, mindenekelőtt a gazdasági világválság miatt nagyobb szükség lett volna, mint valaha. A társadalmi gyermekvédelem erőinek anyagi gyengeségén és szétforgácsoltságán nem tudott változtatni az 1921-ben megalakult Magyar Gyermekvédelmi Szövetség sem, amely az Országos Stefánia Szövetséget, a Magyar Vöröskereszt Egyesületet és a ligát fogta össze, s állandó összeköttetést Gergely, F.: Ifjúságpolitika a két világháború közötti Magyarországon (1918—1945). Theológiai Szemle, 1987/6., 355—367.1. Gergely, F.: Részletek a holland—magyar gyermekmentő akció történetéből (1919—1928). Confessio, 1987/4., 12—22.1.
