Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Gergely Ferenc: Az országos Gyermekvédő Ligáról (1906—1950)
Az első világháború kirobbanása 1914-ben rövid ideig tartó társadalmi-nemzeti összefogást teremtett. Az állam és a társadalom vezetői az anya-, csecsemő-, gyermek- és ifjúságvédelem központi, távlati céljának a várható súlyos véráldozatok enyhítését jelölték ki, közvetlenül pedig a hadiárvák gondozását. Mint minden társadalmi szervezet, így a liga is erre vállalkozott. 1914 küszöbén már tizenhét intézetet irányított. Évi költségvetése 609 000 korona volt, vagyona pedig 100 000 koronával haladta meg az egymilliót. A hadüzenet nyomán az addiginál szűkebb körben működött. Azonnal hozzálátott az árvaházak szervezéséhez. 1915-ben már négy ilyen volt, s az év végén többszáz hadiárváról gondoskodtak. A liga országos akciót kezdeményezett, memorandummal fordult Tisza István miniszterelnökhöz, interpelláltatott a Házban, részt vállalt a hadba vonultak családtagjait segélyező országos bizottság munkájából. Igyekezett fellépni a háborús viszonyok miatt rohamosan növekedő gyermek- és fiatalkori bűnözéssel, valamint a prostitúció és a nemi betegségek ijesztő mértékű terjedésével szemben. 26 Ám a feladatok minden rendelkezésre álló erőt meghaladtak. Míg 1914—1915-ben az állami gondozottak száma „csak" 62 490 volt, addig 1916—1917-ben elérte a 80 274 főt, 1916 szeptemberében 24 600, az év végén pedig 40 000 árváról kellett gondoskodni. 1914 és 1916 között a bíróság elé kerülő fiatalkorúak száma 2697-tel növekedett. A liga megbízott ügyvédjei 1916-ban 6695 fiatalkorú védelmét látták el. A tizenhét állami gyermekmenhely, a háromszázhetvenkét telep és a 35 000 főnyi nevelőszülő roskadozott a terhek alatt. 27 Bárczy István joggal állapította meg a liga 1916. évi közgyűlésén: „...ez a mostani világháború nagyon élesen ... rávilágított társadalmi hibáinkra, szociális szervezetlenségünkre és a mai egészségügyi intézményeink és berendezéseink elmaradottságára". Ez kimondatlanul a gyermekvédelem egészére, így a liga teherbíróképességére is vonatkozott. 28 Lényegi változást nem tudott elérni sem a kormányzat, sem az alig szervezett társadalom. Bár az 1915-ben megalakult Stefánia Szövetség, valamint az 1917-ben megszerveződött Magyarországi Munkások Gyermekbarát Egyesülete 29 sokat tett a fájdalmak enyhítéséért, s a munkájuk távlatosnak ígérkezett, a kormányzatnak a végórákban tett tétova-kapkodó próbálkozásait túlhaladták a forradalmi események. A liga nem illett bele a gyorsan változó történelmi képbe. A dualista rendszer széthullása és a két forradalom lezárta történetének első, törekvésekben gazdag és eredményekben sem lebecsülhető korszakát. Újjáéledésének feltételeit a polgári rend helyreállítása teremtette meg. A proletárdiktatúrát követő általános „tisztogatásból" a liga is kivette szerény részét. A történelmi ország széthullása, feldarabolása a társadalom nagyrészében átmeneti döbbenetet, míg az egymással versengő, küzdő társadalmi-politikai-vallási erők körében múló öszszefogást eredményezett. Az ember-, területi-, anyagi-kulturális és erkölcsi veszteség min26 Gyermekvédelmi Lap, 1910/5., 65—73. 1., A Gyermekvédelem Lapja, 1914/8., 194—230. 1. Uo. 9. sz., 272. 1. Uo., 1915/4—5., 123—124. 1. 27 A m. kir. kormányjelentése az 1915—1918. évi működéséről. 28 A Gyermekvédelem Lapja, 1916/6., 158—160. 1. 29 Gergely, F.: A Magyarországi Munkások Gyermekbarát Egyesületének rövid története. Párttörténeti Közlemények, 1988/2., 109. 1. Ld. még: uő.: A Gyermekbarát Mozgalom története és válogatott dokumentumai (1917— 1997). Bp., 1977., 299 1.
