Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Gergely Ferenc: Az országos Gyermekvédő Ligáról (1906—1950)
irányító elvei közé a valláserkölcsi nevelést felveszi." A foglalkozások között szerepelt: játék, mese, szabadtéri sport, alkalmi ünnepély és cirkuszlátogatás. Munkaoktatás egész évben folyt, nyáron a növendékek kertészkedtek. A nevelésről és a gyermekek kihelyezéséről, a tisztviselők és a hitoktatók bevonásával tanácskoztak, amikor is „mindenki elmondhatta véleményét". Nagyszőllősön a kézügyességi oktatás az agyamintázásra, fafaragásra, az asztalos-, valamint az esztergályosiparra szorítkozott. Tervezték a cipész-, szabó-, kárpitos-, nyerges- és kályhakészítő ipar oktatását. A mesterekhez való kihelyezések kellő előkészítés és ellenőrzés hiányában jórészt sikertelenek voltak, ugyanis a tanoncok megszöktek. A liga pedagógiai bizottsága és a nevelés kérdéseivel foglalkozó társelnök, Prohászka Ottokár — 191 l-ben — a következő feladatokat jelölte meg: 1. meg kell szervezni az intézetek pedagógiai felügyeletét, 2. súlyt kell helyezni a beállítandó pedagógusok megválasztására, 3. meg kell oldani a gyermekek folyamatos elfoglaltságát, 4. nyilvános jogot kell adni az intézeteknek, 5. lehetővé kell tenni a nevelők számára a szükséges gyógypedagógiai tanfolyam végzését. Nem tűrt halasztást a működési és rendtartási szabályzat elkészítése sem. 23 Az előbb említettek után nem lehet csodálkozni azon, hogy liga vezetése állandóan szorgalmazta a gyermekek vallásfelekezetenként! elhelyezését, a vallásgyakorlat pedagógiai feltételeinek megteremtését, részrehajlás nélkül: katolikusoknak, protestánsoknak és zsidóknak egyaránt. A változó helyzethez és szükségletekhez igazodás a liga életének minden területét jellemezte. Ezt az alapszabályok is tükrözték. Az 1910-es és 1912-es módosítás tömörebbé, világosabbá tette a liga központi célját, a gyermekek és a fiatalkorúak védelmét. Egyszerűsítették, cselekvőképesebbé tették a központi vezetést. Az ismert célok közé felvették a Budapesti Gyermekház, e gyermekvédelmi központ megalkotásának kívánalmát. Az 1912. november 10-én megtartott rendkívüli alapszabály-módosító közgyűlésen honosították meg a kormányzó elnöki (védnöki) tisztséget, amelyet az elnökségtől megváló Edelsheim Gyulai Lipót báró töltötte be, átadva elnöki székét Széchenyi László grófnak. 24 A liga vezetésének rugalmassága ellenére a különféle irányból jövő támadások időnként megújultak, átmenetileg — egy-egy fiaskó nyomán — felerősödtek. A katolikusok „nemesebb igényeit" nem elégítette ki a ligában uralkodó szellemiség, túl liberálisnak tartották azt, módszereit pedig köznapinak, mondhatni „bazárinak". A radikálisok a működés gazdaságosságát vitatták. Visszatetszőnek tartották, hogy a gyermeknapi gyűjtéseken „a legutolsó divat szerint öltözött úrinők" koldulnak az utcasarkon. Általában sem rokonszenveztek a segítségnyújtás meghonosodott módozataival. „A gyermekek javára isznak Bácskában, lakodalmaznak Sárosban, regattáznak Budapesten, táncolnak az egész országban" — fanyalgott a Huszadik Század. 25 A rászorulók nem tehették ezt, s a liga sem. Védekeznie viszont kellett: „Nincs itt szó semmiféle hatalmi érdekről, nincs itt szó sem klerikalizmusról, sem szabadkőművességről: a mi gyermekeink nem a pedagógiának, nem új világnézetnek kísérleti házinyulai, nincs itt szó világnézeti egybeolvasztásról" — hangoztatta a Gyermekvédelmi Lap. Mindez nem volt képes megállítani azt a folyamatot, amelynek eredményeként új, az ország társadalmi-politikai érdektagoltságát, így sajátos gyermekvédelmi szükségleteit is pontosabban kifejező szervezetek jöttek létre. 23 Gyermekvédelmi Lapok, 1909/1., 1. 1. Uo., 1910/1., 1—5.1., A Gyermekvédelem Lapja, 1911/2., 17—18.1. 24 Uo., 1912/11., 182—184.1. 25 Katholikus Nevelés, 1908/5., 248—253.1., Huszadik Század, 1908/1., 57—60.1.
