Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kiss László: A váltóláz természethistóriájának vázlata dr. Topperzer Tamástól
A kézirat szerzője és a keletkezésének körülményei A kézirat szerzőjének, a 36 éves Topperczer Tamásnak a neve ismerősen csenghetett a kortársak előtt. A kézirat befejezése idején már nyomdában lehetett pályázatot nyert munkája „a magyarországi pokolvarról", amely 1837-ben a Természettudományi Pályamunkák első kötetébenjelent meg. 96 A Magyar Tudós Társaság (mai nevén a Magyar Tudományos Akadémia) még 1833-ban meghirdette pályakérdését „A magyarországi pokolvar, annak természete, okai, óvó és gyógymódjai" címmel. 1835. március 19-éig tizenegy „felelet" érkezett. A jeligés pályamunkákról a Gebhardt Ferenc, 97 Bugát Pál 98 és Horvát József 99 akadémikusokból álló bizottság döntött 1835. szeptember l-jén. A bizottság mindhárom tagja „egyezőleg jegyezte le elsőleg e jelmondatot: „Cyniphias inter pestes tibi pálma nocendi est." 100 A jelige felfedésekor kiderült, hogy az „elsőrangú"-nak véleményezett pályamunka szerzője „Topperczer Tamás orvosdoktor, nemes Csongrád vármegye tiszteletbeli főorvosa". A „mezőny" erősségére jellemző és Topperczer sikerének értékét növeli az a tény, hogy a második helyet egy országosan ismert, akadémiai levelező tag, Somogy vármegye főorvosa, Csorba József (1789—1858) szerezte meg. Sajnos, a többi pályázó kiléte megállapíthatatlan, mivel az első két helyről leszorultak Jelmondatos levélkéi elégettettek". 1 Valószínűleg az örömteli hír hallatán, 1835 őszén kezdett neki Topperczer újabb munkájának: „A minden Várakozásomat felülmúltt kedvező kímélő bírálat, melyet pokolvarróli értekezésem minden szembetűnő hiányai mellett, az első jutalom díj megítélése által a Magyar Tudós Társaságtól nyerni szerentsés lehetett, engem azon lekötelezésnek vetett alá: hálás törekvésemet úgy irányozni, hogy ezen betsiilhetetlen megkülömböztetésre magamat méltóvá tegyem, s igyekezzek ezen kímélő bírálatot oly váratlan sikerrel kezdett pályán nem csüggedő tovább haladásom által igazolnf — írja kézirata Előszavában. 102 Témaválasztásában is a Magyar Tudós Társaság által kijelölt irányt követi, s egy másik „honi betegséget", amelyet a külföld „hazánk nevétől vett epithetonnal bélyegeztetett (febris pestilentalis hungarica)", vagyis a váltólázat tűzi ki értekezése tárgyául. 103 Teszi ezt azért is, mivel „ tudományos munkákban még szegény honi litteratúránk e tárgy felől kevés kielégítőt nyújt". m Fő célként nem a kór „leírásbeli s gyógytani viszonyaival" kíván foglalkozni, hanem a „ Váltóláz természetét s organicus kifejlésit", mai kifejezéssel: a betegség etiopatogenezisét tárgyalja. Tisztában van azzal, hogy „töretlen pályán az első léptek mindig ingók", s ezért állításai közt bizonyára lesznek tévesek is. Bízva azonban munkája ösztönző hatásában, bátran vállalja e tévedéseket is, hiszen a következő szerző „az elődnek tévedését kerülni tanulja". 10 ^ Bizonyára lesznek további szerzők, hiszen az 1826—31 közti )(> Természettudományi Pályamunkák. I. kötet, Buda, 1837, 150 old. 97 Gebhardt Ferenc (1791—1869) a sebészek számára „különös kór- és gyógytant" előadó pesti tanár, A különös orvosi nyavalya és gyógyítás tudomány alapvonaljai című tankönyv szerzője. 98 Bugát Pál (1793—1865) a sebészek számára „elméleti orvostant" előadó pesti tanár, az Orvosi Tár szerkesztője. 99 Horvát József (1794—1849) megyei orvos Báton (Bátovce, Szlovákia), Hont vármegye tiszteletbeli főorvosa. 100 Természettudományi Pályamunkák, i. m. III. old. 101 Természettudományi Pályamunkák, i. m. VIII. old. 102 Kézirat, 3. old. 103 Kézirat, 3. old. 104 Kézirat, 5. old. 105 Kézirat, 5. old.
