Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kiss László: A váltóláz természethistóriájának vázlata dr. Topperzer Tamástól

nagy váltólázjárványtól már eltelt a horatiusi kilenc év,

106 itt az ideje tehát „a vett észrevételeket megrostálni, kidolgozni, azoknak következményeit közleni". Ha ez megtörténik — bizakodik Topperczer Előszavának utolsó soraiban —, talán elérjük majd, hogy nemcsak a váltóláz, hanem annak „természetéről

s belső lényegességéről" szóló „tanítmányt" is majd „magyar epithetonnal illetik".

107 Ehhez, persze, az is kellett volna, hogy A Váltóláz Természet — Históriájának 220 oldalas vázlata közkinccsé válhasson, azaz nyomtatásban megjelenjen. Tudjuk, hogy a magyar nyelvű szakmunkák iránt a reformkor vége felé sem volt nagy az érdeklődés,

108 mégis a Topperczer-kézirat ki nem nyomtatásának talán más oka is lehetett. Például a szerző „másként gondolkodása" a váltóláz okairól, mibenlétéről. A kézirat orvosi szemlélete — a lehetséges források A Topperczer-kézirat körüli rejtélyek közül kiemelkedik az alábbi kérdés: használt-e, s ha igen, milyen irodalomra támaszkodott a szerző? A kérdés első felére bizonyára csak igen lehet a választ, hiszen nehezen hihető, hogy az a Topperczer, kinek pokolvarról szóló dolgozatát az egyik bíráló (Horvát) többek közt azért találta a száz aranyra érdemesnek, mert saját „tapasztalatai mellett más jeles írókéit is ... czélszerüen használni el nem múlatta'',

109 a váltólázról írt értekezésében ne tette volna ugyanezt. Amíg azonban a pokolvart tárgyaló dolgozatában tételesen is felsorolja forrásait, köztük az Orvosi Tár egyik írását,

110 a váltóláz kéziratának 220 oldalán erre nem kerül sor. Mivel a Foglalat már számozatlan oldalakon jelenik meg, nincs kizárva, hogy a források felsorolása egy további, számozatlan és az eredeti kéziratból elkallódott lapon szerepelhetett. Ennek hiányában viszont csak a kézirat szövegének, szellemének elemzése nyújt támpontot Topperczer forrásait és orvosi szemléletét illetően. Mivel már munkája címében is kihangsúlyozza, hogy a váltóláz természethistóriáját kívánja vázolni, önként adódik a feltételezés, hogy egy eddig ismeretlen Schönlein-követővel állunk szemben. J. L. Schönlein (1793—1864) a kézirat megszületése idején politikai emigránsként Svájcban él, ahol a zürichi orvosi klinika tanára és igazgatója. O a Schelling-féle objektív idealista természetfilozófiával szemben a „natúrhistóriai" (természettörténeti) irány kezdeményezője.

111 Míg Sendling követői a szellemet (emberi gondolkodást) és a természetet azonosnak tekintve tisztán elméleti úton, a tapasztalat és kísérletezés mellőzésével megismerhetőnek tartják az összes jelenséget (így a betegségeket is), Schönlein irányzata a nagyszámú betegen szerzett tapasztalatok, megfigyelések empirikus iskolája. Az orvostörténetírás, még a német is, sokáig mostohán bánt a naturhistóriai iskolával, a Rokitansky krázistanához hasonló 106 Nonum prematur in annum ... kilenc évekig heverjen, azaz érjen a mü. (Horatius: Ars poetica, 388) 107 Kézirat, 7. old. 108 „Dr. Bittner ... koszorúzott monographiajából a »poslazrol«, hallatlan! egyetlen egy példány sem kelt el Pesten" — háborog Bugát Pál az egy évvel korábban megjelent könyv mostoha fogadtatása felett. {Orvosi Tár, 1848, 1. szám.) 109 Természettudományi Pályamunkák, i. m. VI. old. 110 Természettudományi Pályamunkák, i. m. 14. old. 111 HollánZs. (föszerk.): Orvosi Lexikon. IV. kötet, Budapest 1973, 220. és 583. old.