Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kiss László: A váltóláz természethistóriájának vázlata dr. Topperzer Tamástól

feléletesítő" folyamatot — ilyenek egyebek között a romlott, „táptalan" élelmiszerek, a „forratlan italok, a szénsavas érc-vizek" (ásványvizek — KL.). Topperczer azonban figyelmezteti az olvasót, hogy e felosztást nem kell mereven értelmezni, hiszen „mennyiségtelen miségek ... nem képzelhetők, " azaz a mennyiségi és a minőségi befolyás szinte elválaszthatatlan.

79 A Váltóláz hatásai az életműségre — A Váltóláz bírálásai — A Váltóláz kimenetelei (177—195. oldal) E három rövidebb fejezetben Topperczer lényegében prognosztikai kérdésekkel foglalkozik. Először arra keresi a választ, hogyan létezhet a váltóláz akár éveken át a szervezetben, holott tudvalevő, hogy „minden egyoldalú irányzás az életerőt kimeríti". Topperczer válasza: a veszedelem, amely az életerő egyoldali irányából kifejlődhetne, az ellenkező irányban való átszökkenéssel csakhamar elenyészik — az életműségi erők ezen „dynamica" által közömbösíttetnek.

80 Az életerőnek a váltóláz hidegségi szakaszában való csökkenése a melegségi szakaszban az életerő növekedésével közömbösíttetik, azaz újra helyreáll a „súlyegyen". A váltóláz semmi maradandó nyomot nem hagy a szervezetben, ezért is nevezi „ nemleges üdvösséges" váltóláznak.

81 Sőt, létezik „igenlegesen üdvösséges" váltóláz is, amikor is a váltóláz erőbelisége más kóros állapotot képes megszüntetni. „így láttam a hólyagos himlő után viszszamaradt idült méhvér folyást hozzájáruló váltóláz által megszűnni " — példázta saját tapasztalatával Topperczer már előzőleg

82 azt a régi megfigyelést, hogy „a legtöbb idült betegség... kórjelei nagyobbára elnémulnak, ha heves forró betegség fejlődik ki''.

83 Itt, a váltóláznak a szervezetre gyakorolt hatásait tárgyalva illene megemlíteni azokat a változásokat is, amelyekre a boncoláskor derül fény. „A szerzőnek tulajdon tapasztalások itt telyesen hibáznak" — ismeri be Topperczer, ám mégis úgy véli, hogy az „egyedül a váltólázirohanástól bekövetkezett halál esetében" a gerincagyban várhatók „beteges elváltozások".

84 A váltóláz bírálásával kapcsolatban Topperczer megismétli a már említett tényt: a roham leggyakoribb „bírálása" a külbőrön át történik izzadás által. Ritkábban „csalán" (kiütés — KL.) és hólyagküteg is megjelenhet. A „szájkörüli hólyagküteg", amely a legközönségesebb „hurútlázi bírálás", a váltóláznál is ,jó hírben áll".

85 A váltóláz kimenetele, jóslata különben is „egy a legkedvezőbb közül" — írja Topperczer, bár megjegyzi, hogy az csak a harmadik roham után érvényes. Az első két roham esetén az orvos tartsa magát a szabályhoz: „mennél forróbb (acutus) valamely betegség, annál veszedelmesebb ",

86 79 Kézirat, 163. old. 80 Kézirat, 179. old. 81 Kézirat, 181. old. 82 Kézirat, 110. old. 83 Kézirat, 169. old. — E felismerés gyógygyakorlati alkalmazásáért, konkrétan „a hűdéges elmezavar, dementia paralytica maláriaoltással való gyógyításáért" kap majd 1927-ben Wagner-Jauregg Nobel-díjat. (Fóti M.: Az orvostudomány és az élettan Nobel-díjasai 1902—1973. Budapest, 1975, 135. old.) 84 Kézirat, 187. old. 85 Kézirat, 192. old. — Kétségtelenül a ma herpes labiálisként ismert tünetről van szó, amelyet Bene idézett tünettana is leír a kézirat 24. oldalán. 86 Kézirat, 193. old.