Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kiss László: A váltóláz természethistóriájának vázlata dr. Topperzer Tamástól

természeti arányaiból kiléptében keresendő". Ezek az egyén (individuum) betegségei, a nem (genus) betegségévé csak „látszatóan" válnak, ha a betegség helybeli járvány alakjábanjelentkezik."

67 Topperczer azonban nem elégszik meg ezen „kórértanítmányilagi" (patogenetikus — KL.) osztályozással, hanem megpróbálkozik „tudományosabb elv" szerint, azaz „eredetükre nézve" klasszifikálni a betegségeket. Eredetüket illetően tehát három kórosztály állítható fel: 1. az ember és föld közti viszonyból származtathatók az úgynevezett endemikus, éghajlati vagy tellurius betegségek, 2. a társasági viszonyokból származnak a műveltség betegségei (mai kifejezéssel: civilizációs ártalmak?), 3. a világi befolyásból a földre és az emberi nemre eredeztethetők a világi vagy kozmikus kórok, a világi járványok — Welt-epidemien.

68 Topperczer a váltólázat az első kórosztályba, tehát az endemikus, éghajlati nyavalyák közé sorolja, amely azonban „néha világjárvánnyá is felemelkedhet". A váltóláz — pontosítja a besorolást Topperczer — az emberi nem (genus) eredeti kórjainak a prototípusa: „Az ideális emberi életmüség és a külvilági életfactor befolyása közti aránytalanság legszűzebb alakja. "

69 Ezen aránytalanság mibenléte és betegségkeltő szerepe is jobban megvilágosodik, ha meggondoljuk, hogyan keletkezett a váltóláz. Amikor az emberi nem elszaporodása következtében elhagyta „teremtésének színhelyét, Asiának felemelt térségeit", kénytelen volt megtelepedni olyan éghajlatok alatt is, „ melyeknek az életmüséget (értsd: az emberi szervezetet — KL.) eredeti szabályszerinti arányaiban megtartási külső feltételei" hiányoztak.

70 Az „aljasabb életműségek" (alacsonyabb rendű szervezetek — KL.) természetesen más „éghajlati s helybeli földszíni arányokat" igényelnek fennmaradásukhoz. Ha az ember a vándorlása során ilyen „arányok" hatása alá került, a „föld életmüség ereje", a helyi tényezőknek megfelelően, az emberi szervezetet is ezen „aljasabb életműségekhez" hasonlóvá igyekezett tenni. „Hanem az emberi életmüség individualitása ... küzdik külön elsőségi jogaiért", s az életerő és a külső faktorok közti tusa a váltóláz tüneteiben nyilvánul meg. Topperczer sommázata szerint tehát „ minden éghajlati befolyások, melyek az emberi nemnek ellenségesek, természetük és lényegességük szerint talán mindég valóságos Váltólázak".,

71 Kimondhatjuk — véli Topperczer —, hogy „a Váltóláz tehát minden endemikus nyavalya remek nyomatja (prototypon), feltételezve a földszín, levegő s hévmérséklet helybeli arányai által"}

2 E helybeli (endemikus) nyavalya azonban járványossá is válhat, ha az endemikus feltételek olyan tájakon is megjelennek, amelyek előzőleg összhangban voltak 67 Kézirat, 142—143. old. — A „müveltség"-en valószínűleg civilizáció értendő. Ilyen értelemben használja e szót a Topperczer által idézett Bene Ferenc is: A Műveltség (Civilisatio) befolyása a közönség élete és egészsége fenntartására. Tudományos Gyűjtemény, 1834. II., 45—49. old. 68 Kézirat, 143. old. — Kéziratának 71. oldalán ezek közé sorolja Topperczer a kolerát, a pestist és a himlőt. 69 Kézirat, 144. old. — Topperczer az „emberi nem (genus)" kifejezésen az egész emberiséget értette. Amennyiben rendszertani értelemben gondolkodunk, ma emberi fajról (species) beszélünk. 70 Kézirat, 145. old. 71 Kézirat, 146. old. 72 Kézirat, 147. old.