Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kiss László: A váltóláz természethistóriájának vázlata dr. Topperzer Tamástól

mind a Váltóláznál, mind a Choleránál is ... a betegség tőoka az idegdúcok rendszerében helyeződött".

62 A Váltóláz osztályozása s kórismérete (133—142. oldal) „A Váltólázokat az idegrendszer betegségei közé, s különösen a görcsök sora közé iktatjuk" — ismétli meg az előbbi fejezetben már kifejtett nézetét Topperczer. A váltóláz tehát „lényegességében s tüneményeiben gyógyfolyamat szabályának tekintendő", amelyet a küzdő életerő visz végbe „a Váltóláz okai s munkálódásuk közvetetleni következései ellen".

63 A váltóláz kórismeretét nagyon megkönnyíti a „kórrohanások" ismételt visszatérése, vagyis a már többször említett „idöszakilagi nyomat". Nemritkán azonban már az első roham során vagy után szükség lehet „az elválasztó meghatározott diagnózis" megállapítására, hiszen az úgynevezett veszélyeztető váltólázak (f. i. perniciosa) második vagy harmadik rohama halálos kimenetelű lehet. (A ma hiperakut maláriának nevezett forma főleg a Pl. falciparum okozta esetekben fordul elő.) Topperczer szerint ezért az „uralkodó váltólázi járvány" idején helyes, ha az orvos, aki a tünetek hirtelen „elenyészése" után, tehát már tünetmentesen látja a beteget, azonnal váltóláz elleni kezelést kezd. Ha ezt nem teszi, a második vagy harmadik roham alatt beálló halál nyújt majd alkalmat „a kórisméretet halotti bonczolás által megerősíteni'^ Nehéz a „kórisméret" az úgynevezett álorcás váltólázaknál is, amelyeknél a betegség természete nincs összhangban a tünetekkel. Egyetlen vezérfonalunk — állítja Topperczer — az idöszakilagi nyomat lehet. Amennyiben „a kórisméret e fő segédeszköze" hiányzik, „csüggedetlen" türelmünket „magokra a kórrohanás tüneményeire s kórszakaszai sajátlagiságaira kell irányoznunk".

66 A Váltóláz kifejlési feltételei (142—176. oldal) E terjedelemre is tekintélyes fejezet a Topperczer-kézirat tartalmilag is legfontosabb része. Ebben fejtegeti ugyanis Topperczer a váltólázról „okfürkészeti" — mai nevén etiológiai — nézeteit. A bevezető rész tulajdonképpen az előző fejezethez tartozna, hiszen a betegségek osztályait és a váltóláz hovatartozását tárgyalja. „A betegségeket okfürkészeti tekintetben természeti s műveltségi betegségekre lehet osztani" — írja a szerző, majd így definiál: „ Természeti betegségek azok, melyeknek az ember természetes állapotjában ki van téve. " Ezek az emberi nem (genus) eredeti önnyavalyái. Az egyén ezeket „történetből" (véletlenszerűen — KL.) vagy „műveltség által" elkerülheti. Ezzel szemben a „műveltség betegségei azok, melyeknek egyedüli alapjuk az emberi társaság (társadalom — KL.) sajátlagi viszonyaiban, a műveltség feltételeiben, az ember 62 Kézirat, 132. old. 63 Kézirat, 133. old. 64 Magyar I.—Petrányi Gy.: A belgyógyászat alapvonalai. 1. kötet, Budapest, 1974, 544. old. 65 Kézirat, 137. old. 66 Kézirat, 139. old.