Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kiss László: A váltóláz természethistóriájának vázlata dr. Topperzer Tamástól

serves "-nek nevez. Bonctudományi vizsgálatokból tudjuk — magyarázza Topperczer —, hogy ezek a dugulások nem is annyira „megsűrűsödött keményedett életműségi anyagból" állnak, hanem a lépdaganat oka inkább a lép „szabálytalanul kitágított... életműségi rugósságuktól" megfosztott, szélhűdéses véredényeiben keresendő.

54 Vagyis passzív hiperémiáról van szó. A másik gyakori utóbetegség a váltóláz utáni vízkór, amely „elgyengülésből, megakadályoztatott vérforgástól s vérszétbontódástól származik".

55 Váltóláz s más betegségek köztti hasonlatosságok, rokonságok (126—132. oldal) A rokonsági viszonyoknak a betegségek nozológiájában soha sem szabadna hiányozniuk — hangsúlyozza Topperczer —, ám rögtön hozzáteszi, hogy az ne csak a „külső tünemények" hasonlatosságára épüljön.

56 Fontos, hogy a kórok „ tőokát és természetét vagy lényegességét" vegyük figyelembe a rokonság kimondásakor. Ez utóbbiakat figyelembe véve az „idöszakilagi nyomat"-tal, mint „külső tüneménnyel" járó kórokról megállapítható, hogy azok mind „az idegnyavalyákhoz, az erőbeli anyagtalan betegségekhez" tartoznak.

57 Topperczer mintegy szabályként kimondja: „Mennél eröbeliesebb a betegség, mennél kevésbé van anyagi elmásításoktól feltételezve ... annál nagyobb ... az idöszakilagi nyomat".™ Mindenekelőtt az idiopatikus görcs, illetve a görcs többneme — például a nehéz nyavalya (epilepszia — KL.), a hisztérikus görcs és a szamárhurot (pertussis — KL.) — hasonlít leginkább a váltólázhoz „az idöszakilagi szabályosság tekintetében". Topperczer szerint a nehéz nyavalya az agyvelő, a szamárhurut pedig a növényi idegrendszer váltólázának fogható fel.

59 E rokonságokat is szem előtt tartva Topperczer határozottan kimondja: „A Choleráról több felől kiejtett nézetet, annak váltólázzali ugyanazonosságáról nem írhatjuk alá. '

m A két kór rokonságát, netán azonosságát saját és másoknak az 1831. évi első kolerajárvány idején szerzett tapasztalatai alapján cáfolja. Egyrészt a kolerában szenvedőkön egyszer sem észlelték a hidegség szakasz ismételt megjelenését, másrészt még a kolera idején is „több váltóláz lefolyt egész szabályosságában".

61 Topperczer szerint a téves nézet alapjául éppen a már bírált, csak a külső tünetek — ugyanis mindkét kór hidegleléssel indul — hasonlatosságát látó hozzáállás szolgál. Továbbá az „a szomorú létdolog, hogy mind a két nyavalya legbensőbb lényegessége nem ismertetik". Nehéz ilyen „alázó vallomást" tenni — magyarázza kollégáinak bizonyítványát Topperczer —, „helyesebbnek tartatik rejtvény est rejtvény es által megmagyarázni, ezért 53 Magyary-Kossa a régi magyar betegségnevek közt (lásd az 50. jegyzetet) kérdőjellel adja meg a sérvés = lépdaganat? magyarázatot. A fentiek ismeretében a kérdőjelet törölhetjük: a sérvés valóban lépdaganatot, „lépdugulást, lépmegkeményedést" jelentett a reformkorban. 54 Kézirat, 122. old. 53 Kézirat, 123. old. 56 Kézirat, 126. old. 57 Kézirat, 127. old. 58 Kézirat, 128. old. 59 Kézirat, 129—130. old. 60 Kézirat, 131. old. 61 Kézirat, 131. old.