Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kiss László: A váltóláz természethistóriájának vázlata dr. Topperzer Tamástól

„Élettudományi, s életműségi jelentőségét tekintve — hangsúlyozza Topperczer — ezen kórszak a legfontosabb ",

28 Ha ugyanis a „küzdő életerő" nem képes e szakaszt beindítani, azaz a szervezet nem képes a visszahatásra, a váltóláz elfajzik, s a kolerához hasonló veszedelmes kimenetel felé tolódik. Szerencsére az esetek többségében az életerő győz, s mi „tanúságos példáját" láthatjuk az élettudományi törvénynek: „Az erősebb inger hatása az életműségre a gyengébb hatását megsemmisíti. "

29 A praktikus orvosi tudományra, az empíriára alkalmazva ez így hangzik: az erősebb betegség megszünteti a gyöngébbet. A váltóláz esetében a melegség szakaszát „az életerő szükségesképeni megmásításának tekintjük, az előrement görcs szakaszának tüneményei elűzésére".

30 Talán axiómaértékü — véli Topperczer —, hogy „ a lob a görts hatásait mindég megsemmisíti ".

31 Ha axiómánk helyes, felmerülhet a kérdés: miért nem követi a váltóláz melegség szakaszát lob? Topperczer ezt így magyarázza: a lob igenleges folyamat, melynek fő tényezője a vér. A váltóláz nemleges életfolyamatú görcse viszont úgy „lehatalmasítja" a vért, hogy az csak „szétbontásokra" és nem lobra válik alkalmassá. Ezért követi tehát a melegség szakaszát izzadás, hogy „terményének eltávoztatásával" helyre állhasson az egyensúly.

32 Az izzadást Topperczer „ magosabb természet philosophiai szempontból " is megmagyarázza: az életmüség (szervezet) központja és környéke közt „az életműségi sarkiság megháborított súly'egyéne" jön létre.

33 Előbb „túlsúlyos öszvehúzás-környékes görcs" keletkezik, amely az „életesség factorainak" az életmüség központján való felhalmozódására vezet. Ezt követően sarkilag ellenkező „ túlsúlyos duzzadás (kiterjedtség) " áll be a periférián. Ez az életfolyamat környékében „kicsapongó életesség" az izzadság által állíttatik helyre. Topperczer azonban hangsúlyozza, hogy az izzadás csak az aktuális „ rohanás " (lázroham — KL.) bírálásának, nem pedig a betegség krízisének (oldódásának) tekinthető.

34 A váltólázi kórtünemények szabály szerinti, időszaki megszűnése s visszatérése (68—85. oldal) A kórtünemények szabály szerinti megszűnése és visszatérése a váltóláz „bélyegző nyomatja". E szabályszerűség meghatározója, Topperczer szerint, a görcsi szakasz. Minél kifejlettebb e szakasz, annál nagyobb a szervezet reakciója, s annál kevésbé lesz képes az életerő izzadás által „az életműséget szabály szerinti arányaiba visszaállítani", ergo: annál rövidebb lesz a kórszüneti szakasz.

35 így akár mindennapos váltólázak is kialakulhatnak. Ezek a legveszedelmesebbek — állítja Topperczer —, mivel gyakran folytonos lázakba, ideglázakba is átmennek.

36 Ha viszont az életerő „tehetséges", azaz a roham tökéletes krízissel végződik, a kórszünetek hosszabbak lesznek, s a könnyen gyógyuló harmadnapos, illetve a krónikussá válásra is hajlamos negyednapos váltólázat láthatunk. 28 Kézirat, 53. old. 29 Kézirat, 53. old. 30 Kézirat, 56. old. 31 Kézirat, 55. old. 32 Kézirat, 62. old. 33 Kézirat, 65. old. 34 Kézirat, 67. old. 35 Kézirat, 76. old. 36 Kézirat, 78. old.