Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)

KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEW

Payer, Pierre J.: The bridling of desire: Views of sex in the later Middle Ages. Toronto-Buffalo-London, 1993. University of Toronto Press, p. 285. A szexualitás történetének tudományos igényű kutatása a századfordulón indult meg, elsősorban Magnus Hirschfeldnek és munkatársainak köszönhetően. A totalitárius rendszerek a témakört nemkívánatosnak minősítették, így a munka csak a háború után, előbb az Egyesült Államokban, majd Nyugat-Európában folytatódhatott. Különösen a hetvenes évek óta, elsősorban francia és amerikai történettudományi iskoláknak és az úgynevezett szexuális forradalomnak köszönhetően, feltűnő módon megszaporodott a hasonló tárgyú könyvek, tanulmányok száma. E több szempontból is rendkívül tanulságos munkák sorába tartozik Payer könyve is, amely a szexualitás „elméletének" XII-XIII. századi jellemzőit mutatja be nekünk. A kora középkor nemiséggel kapcsolatos álláspontját mindenekelőtt a Biblia szövegei, illetve Szent Ágostonnak a manicheusok elleni küzdelemben kényszerűen kialakított nézetei határozták meg. A nagy változást a XII. század, a skolasztika kibontakozása hozta: ekkoriban történt meg először, hogy az egyház megkísérelt a szexszel kapcsolatban egységes nézetrendszert kialakítani. A legbefolyásosabb középkori gondolkodók, Petrus Lombardus, Albertus Magnus, Aquinói Szent Tamás, a Summa Fratris Alexandri szerzője vagy Abélard és Bonaventura éles vitákat folytattak a nemiség geneziséről, kozmogóniai jelentőségéről és gyakorlati szabályairól egyaránt. Kiindulási pontjuk minden esetben a Genezis könyvének, illetve Szent Pál leveleinek szövege volt, s tekintettel kellett lenniük az egyházatyák, elsősorban Augustinus ítéleteire is. Ennek ellenére a kép rendkívül tarka - akár a nemiség bűnbeesés előtti, akár pedig a bűnbeesés utáni szerepét vizsgáljuk. A gyermeknemzés, a szaporodás isteni parancsa ugyanis csak a hét főbűn egyikének, a bujaságnak árnyékában teljesíthető, az ezt keretek közé szorító házasság pedig - a férj és a feleség állandó nemi kapcsolatát tekintve - szintén kérdések sorát vetette fel. Ám a problémák korántsem fejeződtek be evvel: Nem szegül-e szembe az isteni paranccsal az, aki szüzességet vállal? Volt-e Ádámnak a bűnbeesés előtt nemiszerve? Éltek-e a Paradicsomban nemi életet? Azonos-e a bűnbeesés a nemi élet kezdetével? Büntetés-e a nemi élet, vagy adomány? Hogyan öröklődik az eredendő bűn? Mi tekinthető természetesnek, mi természetellenesnek? Mi a racionalitás és a nemiség viszonya? Payer a források alapos vizsgálata során bebizonyítja: noha a XII-XIII. századi kereszténység a nemi életet illetően alapjában egységes nézeteket vallott, mégis ebben a korban és ezekben a skolasztikus vitákban indult meg az a folyamat, amely előbb a nemiség vállalásához, átértékeléséhez, végül a romantika, majd a XX. század szexuális forradalmaihoz vezetett. Az igen felkészülten, nagy tudással és éles elmével megírt könyvet minden tudomány-, művelődés- és filozófiatörténet iránt érdeklődő olvasó haszonnal és örömmel forgathatja. Magyar László Quinti Sereni libri medicinalis concordantiae. Curavit Anna Rita Corsini. Accedunt indices frequentiae, index inversus, onomasticon, index nominum, index numerorum. Alpha-Omega, Reihe A. CXLVIII. HildesheimZürich-New York, Olms-Weidmann, 1993. p. 169. Quintus Serenus - aki nem azonos a vele sokáig azonosnak hitt grammatikus Serenus Sammonicussal - a IV. század második felében élt. Ezeregyházhét hexameterből álló tankölteményében, amely nemcsak mint a korabeli orvostudomány és latin orvosi nyelv egyedülálló emléke, hanem mint Marcellus Empiricus és Benedictus Crispus müveinek egyik to forrása is számon tartható, hatvannégy betegségre javasol terápiát. A gyógyszerész- és orvostörténeti, nyelvészeti, botanikai és néprajzi szempontból egyaránt igen értékes mű, viszonylag csekély terjedelménél fogva, kiválóan alkalmas egyebek közt a számítógépes feldolgozásra is. Az antik szövegek komputeres feldolgozása manapság igen közkedvelt tevékenység. Ennek több oka is van: részint valóban hasznosak az ilyesfajta indexek, ha egy-egy gyógyszer, növény, betegség vagy egyéb, néven nevezhető tárgy után kutat az ember, részint pedig a számszerűsített szóhalmazok az objektivitás és az egzaktság képzetét keltik a szubjektivitással és üres fecsegessél gyakran vádolt filológus-történész kutatókban. A Corsini által elkészített mutatók szintén hiánytalanok és könnyen használhatók. A kötet nagyobbik fele a Serenus-müben előforduló valamennyi szót eredeti alakjában és szövetkörnyezetében hozza - a nyolcvankét „cum"-ot például egy teljes oldalon át -, az előfordulás pontos helyét is megjelölve. A gyakorisági index a szavak előfordulási gyakoriságát mutatja, az inverz index ugyanezt a mutatót hozza, csak épp a szavak vége szerinti ábécérendben, vagyis hátulról előre(!). Mindezt egy jóval rövidebb név-, hely- és számmutató egészíti ki.