Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)

KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEW

Montero Carrelle, Enrique: Tractatus de sterilitate Anónimo de Montpellier (S. XIV). Atribuido a A. de Vilanova, R. de Moleris y J. de Turre. Valladolid, Secretariado de Publicaciones Universidad de Valladolid, Caja Salamanca y Soria, 1993, p. 223. Montero Cartelle, középlatin orvosi szövegkiadásainak sorát ezúttal egy igen izgalmas témájú és nagy vitát kavaró munka közzétételével gyarapította. Ez a nö és a férfi sterilitását egyaránt tárgyaló, XIV. századi könyvecske elsősorban nem szövegkritikai, értelmezési és tudománytörténeti problémákat vetett fel, hanem, mint annyi más középkori, orvosi szövegnél, ebben az esetben is a valódi szerző azonosítása jelentette a legnagyobb gondot. A nagy tekintélyű Diepgen ugyan 1912-ben már megkísérelte a müvet Arnaldus de Villanovának tulajdonítani, ám bizonyításának hiányosságaira - igen becsületes módon - maga is rámutatott. Nyelvi, szövegkritikai, tartalmi okokra alapozva és más szövegekkel egybevetve a későbbi kutatás (Juan Antonio Paniagua) három nevet is felvetett az írással kapcsolatban. Jordanus de Turre-nak és Raimundus de Moleriisnek, sőt Bernardus de Gordonnak (a Lilium Medicináé szerzőjének) neve és szóba került az eredeztetési kísérletek során. Montero Cartelle álláspontja szerint egyedül a szöveg születésének helye (Montpellier) és ideje (XIV. század első fele) bizonyos, szerzőjének neve továbbra is homályban marad. A lexikográfiái, forrástörténeti, nyelvi és bibliográfiai bevezető után a mű spanyol-latin, kétnyelvű, sűrűn jegyzetelt és szövegkritikai apparátussal is ellátott kiadását olvashatjuk. A De sterilitate maga két részből áll. Az első rész első felében a női seterilitást okozó külső, második felében pedig a belső okokat sorolja fel és elemzi a középkori auktor. (Külsők: túlzott soványság, kövérség, a nemi részek hibái, életkor, a méh problémái, belsők: a menstruáció elmaradása, a méh suffocatiója, előreesése, dyscrasiája, daganata, nyitottsága stb.). A könyv második része a férfi sterilitásának okait taglalja, némileg rövidebben, végül, záradékképpen a diététikus és a gyógyszeres kúrák sora következik. A nyilvánvalóan gyakori célú, ám egyben oktatásra (vagy tanulása?) is használt kompendium a nőgyógyászat, szexológia, gyógyszerészet, dietetika és a filozófia középkori történetének szempontjából egyaránt igen adatgazdag és érdekes olvasmány. Magyar László Naveh, Joseph-Shaked, Shaul: Magic spells and formulae. Aramaic incantations of Late Antiquity. Jerusalem, Hebrew University, 1993, p. 296. Ugyancsak a jeruzsálemi egyetem kiadásában 1985-ben látott napvilágot E. J. Brill Amulets and Magic Bowls: Aramic incantations of Late Antiquity című kötete, amely az addig előkerült, palesztin-arám amulettekkel kapcsolatos mágikus formulákat tette közzé. Az időközben eltelt nyolc esztendő alatt azonban a kairói Geniza környékén folytatott ásatásokból számos új lelet került elő, amelyek ezen újabb kötet megjelentetését indokolttá tették. Az itt összegyűjtött ráolvasások némelyike a szakma vezető folyóirataiban már napvilágot látott, ám transzliterált és lefordított változatban, gyűjteménybe rendezve értékes forrásként szolgál a téma kutatója számára. A kancsókon és golyókon olvasható ráolvasások a zsidó misztika központi fogalmával, a Merkabával [= Jahve trónusa] kapcsolatos Hechalot-irodalom termékei. A varázsigék feladata: a Teremtővel való mágikus kapcsolatteremtés útjába álló ártó szellemek és démonok hatalmának megtörése, azok meghátrálásra kényszerítése. A Hechalot-irodalom e mágikus technikáinak célja az Istennel való misztikus egyesülésen túlmenően a titkos tudás megszerzése és a természetfeletti világnak saját szolgálatba állítása volt. Ezen irodalmi tradíció néhány korai manifesztációja már a Holt-tengeri Tekercseken is megjelenik, s a műfaj a kései antikvitás korában, Palesztinában teljesedik ki. Amint a ráolvasásokból kiderül, a gyűjteményben közzétett amulettek legfontosabb feladata egészségügyi vonatkozású. A szövegek arról tanúskodnak, hogy mind a betegségek megelőzésére, például az újszülöttek egészségének megóvására, mind a betegségek gyógyítására egyaránt használták. Alkalmazási területük rendkívül széles, a szembajoktól az álmatlanság gyógyításán át egészen a szexuális teljesítőképesség helyreállításáig a legkülönfélébb betegségekre kiterjed. Alkalmazásuk - mint minden mágikus gyakorlat - azon a feltevésen alapul, amely a rendellenesség forrását ártó erők támadásában keresi. E szemlélet távol áll korunk emberének materiális gondolkodásmódjától, s a szövegek olyakor elgondolkodtatják a racionális magyarázatra vágyó olvasót, hogy vajon a gonosz szellem a betegben közvetlenül idézte-e elő a betegséget, vagy más, a páciensnek ártó személyekben vagy élőlényekben öltött testet. S ez már a modern orvostudomány azon problémájával paralel, amely azt vizsgálja, hogy betegségeinket vajon a minket kívülről támadó, vagy a bennünk élő, s bizonyos körülmények hatására aktivizálódó mikrobák okozzák. Jobst Agnes