Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)
KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEW
világosan megfogalmazott terminológia, vagy az ábrák hiánya, esetleg a nehézkes, az apró részletek felett átsikló leírás következtében problémát okozott. Metódusa sok interpretációs hiba és megoldhatatlannak látszó részletkérdés tisztázását tette lehetővé, s ezáltal sok mitikus elemtől szabadította meg a tudománytörténetírást. Számos rangos tudomány- és orvostörténeti lap szerkesztőbizottságának volt aktív tagja, és szinte felsorolhatatlan számú tudományos társaságról, egyesületről mondhatjuk el ugyanezt. Nevét és egyéniségének varázsát a tanítványok és az a tetemes mennyiségű tanulmány, önálló könyv őrzi, amelyeknek időrendbe szedett bibliográfiáját is megtaláljuk a kötetben. Életrajzát, illetve műveinek bibliográfiáját Jean Theodorides és Guido Cimino állította össze. Néhány személyes hangú megemlékezés mellett az európai orvostörténészek legnevesebbjei (Urs Böschung, Hans Schadewaldt, Felipe Cid, Mirko Grmek, F. Duchesneau, Antonie M. Luyendijk-Elshout és Alistar C. Crombie) tisztelték meg Belloni emlékét egy-egy tanulmányuk közreadásával. Az olasz tisztelettevök sorát Belloni egy eddig ismeretlen írása nyitja, majd Giulio Barsanti, Bruno Zanobio, Vincenzo Cappelletti és Edoardo Majno tanulmányait olvashatjuk. A kötet értékes adaléka az a fényképválogatás, amely Belloni életének néhány fontosabb vagy bensőségesebb pillanatát örökíti meg. Kapronczay Katalin Leahey, Th. H.: A History of Modern Psychology. London/Sydney/etc. , Prentice-Hall International, Inc. 1991. p. 406. Pszichológiatörténetet írni valószínűleg inkább nehéz, mint hálás feladat, magát a pszichológiát is nehéz alapjaiban és általában leírni. Oly sokféle az alkalmazási területe, annyiféle az irányzata, hogy pusztán a fogalmának meghatározása is már egyfajta állásfoglalás. Miközben tudományos létjogosultságának, illetve alkalmazási lehetőségeinek vitája újra meg újra előtérbe került, maga a pszichológia - úgy is mint tudomány, s úgy is mint szemlélet - végigkíséri kultúránk történetét. Fejlődése éppúgy nyomon követhető a medicina történetében, ahogy része mindennapi életünknek is (a reklámoktól a menedzserképzésig). Történetének tanulmányozása egyúttal - például - a filozófia, az orvoslás, a nyelvészet és a szociológia tanulmányozását is jelenti. Ezért mindig érdekes a kérdés: vajon egy pszichológiatörténeti könyv honnan kezdődik? Helyet kap-e benne, mondjuk, már Platón is, vagy még Descartes sem? A szerző(k) döntése ugyan nem befolyásolja Platón jelentőségét a pszichológia történetében, viszont tükrözi állásfoglalását a pszichológia meghatározását illetően. Stuart Mill úgy vélte, jó lenne a társadalomtudományoknak, ha megújulnának a fizika módszereinek segítségével. Leahey szerint (p. 27.) a pszichológia is várta, várja a maga Newtonját, hogy bebocsáttassék az egzakt, „valódi" tudományok körébe. Ámde Leahey maga is csaknem az emberemlékezet távolságából indítja a pszichológia történetét: Fechner - egyébként iskolateremtő - pszichofizikai munkásságától, vagyis a múlt század második felétől Ez máris egyértelművé teszi, hogy Leahey számára a természettudományos beállítódással kezdődik a pszichológiai szoros értelemben vett tudománytörténete, ugyanakkor ez a könyve módosított változata korábbi munkájának (History of Psychology), amely szélesebb értelemben, a görögöktől kezdve tárgyalta a pszichológia történetét. A History of Modern Psychology megírására Leahey-t alapvetően két körülmény ösztönözte (p. LX-X.). Az egyik az volt, hogy - mint írja - lehangoló vállalkozás volt az egyetemi félév rendelkezésre álló néhány hetében átfogóan oktatni a lélektan történetének egészét. A másik sarkalló tényező pedig magából a tudománytörténtéből fakadt: a XIX. század számos új irányzata, a természet- és társadalomtudományok kihívásai új alapokra helyezték a pszichológiát is. Nem véletlen, hogy a pszichológiatörténeti kutatások túlnyomó többsége is a XIX-XX. századra összpontosul. így hát Leahey munkája mindenekelőtt egyetemi tankönyv, illetve oktatói segédanyag, amely a pszichológia mint élettudomány jelenlegi rendszerének, irányzatainak létrejöttét, közvetlen előzményeit írja le. A tizenöt fejezet mindegyikét egyrészt az adott témához, illetve a korszakhoz kapcsolódó részletes, a nyolcvanas évek végéig terjedő bibliográfia, másrészt egyéb ajánlott szakirodalom követi. Bizonyosan a közelmúlt pszichológiai irányzatainak egyik legjobb összefoglalása ez a könyv. Mivel leginkább a kísérleti pszichológia útkeresései és eredményei kerülnek előtérbe, viszonylag nehéz közvetlen kapcsolatot találni az orvoslástörténet szempontjaival, hiszen a klinikai, illetve (pszicho)terápiás megfontolások nem kapnak hangsúlyt.