Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)

KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEW

sorolják fel a rendezvényeket, részletesen közlik az ülések programját, fényképekkel - életképekkel és címlapokkal is - gazdagon illusztrálva. További fejezet a szakosztály, a szakcsoport (1966-ig, a MOTESZ megalakulásáig) és a társaság elnökeinek, íötitkárainak, pénztárosainak és a tiszteletbeli tagoknak a fényképeit és tudományos életrajzát közli. Itt olvashatunk a Magyar Nőorvosok Lapja szerkesztőiről is. A klinikák igazgatói 1812 óta vannak felsorolva, fényképekkel illusztrálva, beleértve a klinikák épületeit is. A Magyar Nőorvos Társaság szekcióit tárgyaló fejezetből megtudhatja az olvasó, milyen sok és szerteágazó részlege van ma már a nőgyógyászatnak. Az előző fejezetek taxatív és fényképes közlése itt is jellemző. A nemzetközi kapcsolatokat tárgyaló fejezet zárja a kötetet, illetve egy adattár a Magyar Nőorvosok Társaságának új vezetőségéről és tagjairól, címlistával, amely a kapcsolatteremtés megkönnyítését is szolgálja. De nem hiányoznak a tagok által írt vagy szerkesztett könyvek és folyóiratok sem. Magyar, német és angol nyelvű összefoglalás van a kötet végén. A szerzők az Utószóban megírják a kötet összeállításának „kulisszatitkát", nevezetesen: 1995-ben és 1996-ban több mint százharminc levelet küldtek az egyetemi klinikák tanszékvezetőinek, a magyar kórházak vezető főorvosainak és más vezető nőgyógyászoknak adatok után érdeklődve. De telefont és faxot is igénybe vettek, továbbá könyvtárakban és levéltárakban kutattak. így születtek meg ez a kitűnő szakmatörténeti könyv, amely példaként szolgálhat más társaságoknak is. A MOTESZ többi orvostársasága is feldolgozhatná és kiadhatná szakmája történetét egy-egy kerek évforduló kapcsán. Ugyancsak a közelmúltban jelent meg a Semmelweis Ignác klinikájának múltja és jelene című kötet. (Szerk.: Dr. Papp Zoltán, a klinika igazgató professzora. Semmelweis Ignác Alapítvány, Budapest, 1996. A Golden Book Kiadó gondozásában. Jubileumi emlékkönyv a Baross utcai Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika építésének 100. évfordulójára.) A két kötet jól kiegészíti egymást, s egy időben való megjelenésük szerencsés véletlen. Úgy látszik, a nőgyógyászok ezekkel a müvekkel eleget tettek annak az általam is említett, le nem írt óhajnak, hogy egy-egy diszciplína adja ki szakága történetét. Honti József La storia della medicina e della scienza tra achivio e laboratorio. Saggi in memoria di Luigi Belloni. A cura di Guido Cimino e Carlo Maccagni. Firenze, Olschki, 1994, p. 238. Az olasz orvostörténetírás egyik nagy öregje, Luigi Belloni (1914-1989) emlékének szentelte második kötetét a firenzei Olschki Kiadó által közreadott Bibliotheca di Physis című sorozat. Korosztálya nagy traumáját - a háborús éveket - túlélve kezdődött meg tudományos karrierje. Gyakorló és kutatóorvosként a kórbonctant választotta, ezen belül az oszteopatológia foglalkoztatta elsősorban. E témakörben mintegy negyven tudományos publikáció fűződik a nevéhez. Elég fiatalon - 1949-50-ben - kezdte el oktatói tevékenységét a Milánói Egyetemen. Kórbonctant és kórszövettant adott elő, de anatómiatörténeti előadásai is sok hallgatót vonzottak. Orvostörténeti ismereteit autodidaktaként gazdagította, különösen sokat tanult a firenzei tudománytörténeti múzeum alapítójától, Andrea Corsinitól, de szoros kapcsolatban állt Arturo Castiglionival, Henry Sigeristtel, Walter Artelttal és Johann Steudellal, akikkel külföldi tanulmányútján ismerkedett meg. A neves orvostörténészekhez fűződő barátsága állandó tudományos konzultációt, tapasztalatszerzést és cserét jelentett számára. Orvostörténeti kutatásai és publikációi szinte az egész orvoslás történetét felölelik. Az Abrosianában elmélyült és hozzáértő filológiai módszerekkel több középkori és reneszánsz időből származó kódex és kézirat ikonográfiáját tárta fel. Ekkor bukkant rá néhány Leonardo da Vincitől származó anatómiai rajzra is, amelyeknek az elemzése különös élményt jelentett az anatómus Belloninak. Részletesen feldolgozta Marcello Malpighi, G. B. Morgagni és a többi nagy anatómus munkásságát. Nagy érdeklődéssel kísérte nyomon a mikroszkópos kutatások történetét, így fordult figyelembe Francesco Redi parazitológiai, valamint az ősnemzésre vonatkozó felfedezései felé. Később Antonio Vallisneri, Carlo Francesco Cogrosso, Pasteur és Koch kutatásait tanulmányozta. Szülővárosa, Milánó medicinájának múltja is módfelett érdekelte, számos írást szentelt ez irányú kutatásainak. A minálói tudósok mellett élénk érdeklődést tanúsított a híres történelmi személyiségek (például Garibaldi és Radeczky) betegségei iránt is. Egy sajátos, addig még nem alkalmazott kutatási metódust vezetett be az 1950-es évektől kezdve: a nagy elődök kutatásait, kísérleteit, elfedezéseit olyan módon próbálta mind a saját, mind hallgatói részére hozzáférhetővé, érthetőbbé tenni, hogy a leírt kísérleteket maga is elvégezte, lehetőség szerint ugyanabban a közegben, korhű vagy korabeli műszerekkel. Ezáltal lehetővé vált sok olyan részlet megértése, amely az utókor számára vagy a nem