Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)
KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEW
A forráscsoportokon belül Rosemary Horrox külön témareprezentánsokat is elkülönít, amelyek könnyebbé teszik a pestisjárvány vizsgálata során a szálak elkülöníthetőségét. A könyv végén rövid, válogatott bibliográfia található. Horányi Ildikó Kreutzer, Benno: Zur Geschichte der einheimischen Orchideen: Unter besonderer Berücksichtigung ihrer pharmazeutisch-medizinischen Anwendung. Stuttgart, Deutscher Apotheker V. 1988. Quellen und Studien zur Gechichte der Pharmazie, Bd. 42., Diss., IX, p. 311. Az utóbbi években növekszik az érdeklődés az orchideák iránt. Ha valaki negyven éve orchideákról beszélt, csak az egzotikus, különleges és drága virágra gondolt. A mérsékelt éghajlaton élő fajok feledésbe merültek. Igaz, ezek szerény megjelenésűek, csak a szakember ismeri fel őket, s erőteljes gyógyhatásúk sincs. A szerző, aki nemcsak orchideabarát, hanem -termesztő is, évszázadok ismeretanyagát gyűjtötte össze munkájában. A témát három oldalról közelítette meg. Az I. fejezet természettudományi szempontok alapján mutatja be az orchideákat, fejlődésüket és elterjedésüket. A II. fejezet gyógyszertörténeti szempontból ismertet meg ezzel a növénnyel, amelyet évszázadokon keresztül afrodiziákumként használtak, s mindmáig beválik a gyomor- és bélbetegségek gyógyítására is. Kevésbé bizonyított a májra, a vesére és az ízületi bajokra gyakorolt jótékony hatása, valamint a légzőszervek és a tébécé gyógyításában játszott szerepe. Tény azonban, hogy orchideák a legkorábbi gyógyszerkönyvektől a napjainkban használatos hivatalos gyógyszerkönyvekig minden jelentős pharmakopoeában előfordulnak. A III. fejezet összeveti a különböző orchideaábrázolásokat és -elnevezéseket a kezdetektől, foglalkozik a szinonimákkal és a nevek etimológiájával, és szinonímamutatóval zárul. A munkát kiegészíti egy olyan mutató is, amelyben a mérsékelt égövi orchideák első irodalmi megjelenését, képi ábrázolását kéziratokban és nyomtatványokban is megtaláljuk. Harminchét oldalnyi bibliográfia, név- és tárgymutató, valamint angol nyelvű összefoglalás zárja a kötetet. Erdélyiné Kovács Nóra Lumpé László-Szállási Árpád: Százéves a Magyar Nöorvos Társaság. Jubileumi Kiadvány. Magyar Nőorvos Társaság, Budapest, 1996, p. 415. Az orvostársaságok és egyesületek múltja után érdeklődő olvasó, kutató mindenkor alapirodalmi adatnak tekintheti Kapronczay Károly-Szemkeő Endre: A magyarországi orvostársaságok kialakulása és fejlődése a 19-20. században című tanulmányát (Orvostörténeti Közlemények, 1979, 87-88, pp. 141-155). Ha pedig az olvasó ezen belül az egyik legrégibb és talán legaktívabb csoport - a Magyar Nőorvos Társaság - múltjáról szeretne adatokat szerezni, akkor a fenti könyvben csaknem mindent megtalál. A szerzők az utószóban írják, hogy a mű „a teljesség igényével, de annak feltétele nélkül készült". Ha végigolvassuk, végiglapozzuk a könyvet - úgy látszik -, e törekvést csaknem maradéktalanul teljesítették. A szerzőket nem kell külön bemutatni az Orvostörténeti Közlemények olvasóinak. Lampé professzor az Orvosi Hetilap szerkesztőbizottságának tagja, a debreceni Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika egyetemi tanára, kitűnő tanulmányaival évtizedek óta találkozhatunk a hetilap hasábjain. Szállási főorvos, a polihisztori műveltségű orvostörténész, a medicina historica előadótanára a debreceni orvosegyetem. Szerencsés és a tudománytörténet számára hasznos, hogy e mű szerzőiként is egymásra találtak. A szorosabban vett szakmabeliek - a nőorvosok - bizonyára „hivatalból" hozzájutnak a kötethez. Recenziómban azon szempontokat helyezem előtérbe, amelyekkel e művet más diszciplínák és az általános érdeklődésű olvasó figyelmébe ajánlom. Doszpod József egyetemi tanár, a Magyar Nőorvos Társaság elnöke az Előszóban azt írja, hogy a társaság „100 éves történetéről, elnökeiről és tisztségviselőiről, fontos hazai és nemzetközi eseményekről, folyóiratunk szerkesztéséről részletesen olvashatunk e könyvben". Az első fejezet a megalakulástól (1896: a Budapesti Királyi Orvosegyesület Gynaekologikus Szakosztálya) a második világháború végéig, a második fejezet a háborútól napjainkig tárgyalja az eseményeket. E részek taxatíve
