Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)
KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEW
csirke tanulmányozásán keresztül érthetővé tenni. Az embriológiai megfigyelések története két évezreden át azonos volt a csirkeembrió-fejlődés tanulmányozásának történetével. Az ismertetett mü végig vezet a madárfejlődés-elméleti kutatások történetén az ókortól egészen a XIX. századig. Végigkíséri a biológia fejlődés legfontosabb pontjait, leírja a tudomány alakulását befolyásoló ideológiai és a konkrét vizsgálatokat lehetővé tevő technikai, tárgyi ismeretek gazdagodásának hatásait. Bemutatja mindazon tudósokat, legfontosabb kísérleteiket és megfigyeléseiket, amelyek jelentősek voltak a fejlődéselméleti kutatások évszázadokon átívelő történetében, kiemeli az összehasonlító embriológiai vonatkozásokat is. A kötet értékét a nagy gondossággal összeállított jegyzetapparátus, a feldolgozott irodalomjegyzéke és a névmutató növeli. Kapronczay Katalin Bergdolt, Klaus: Der Schwarze Tod in Europa. Die Grosse Pest und das Ende des Mittelalters. Müchen, Beck, 1995, p. 267. A történetírók a középkor egyik legnagyobb katasztrófájaként tartják számon azt a hatalmas pestisjárványt, amely 1346 és 1350 között szedte áldozatait. A népességnek körülbelül az egyharmada elpusztult a járvány következtében. Az arány természetesen helyenként módosult, hiszen bizonyos területeken még magasabb volt a mortalitási arány, mint az átlagérték. A járvány hétköznapjai olyan eldurvulná tették a lakosságot, olyan emocionális megnyilvánulásokat váltottak ki az emberekből, mintha egy polgárháború söpört volna végig Európán. A félelem a fertőzéstől és a haláltól legyőzte a morális gátlásokat és a felelősségérzetet, hiszen a betegség különbségtétel nélkül szedte áldozatait minden rendű és rangú ember közül. Klaus Bergdolt pestisjárvány-krónikája visszanyúlik az antik világba is, de főként a középkori állapotokat ábrázolja, nagyrészt az orvostörténeti vonatkozások kiemelésével. A körkép teljessé tétele érdekében bemutat olyan eseményeket, kísérőjelenségeket is, amelyek - az összefüggések ismeretében - mindenképpen összekapcsolhatók a pestisjárványokkal, ilyen például a flagellánsmozgalom vagy a zsidóprogromok. A korabeli krónikás irodalom elemzése egyértelművé teszi a pestisjárványok befolyását nem csupán a kereskedelmi életre, hanem a szociális helyzet alakulására is. A szerző különös figyelemmel fordult két foglakozási ág magatartásformáinak és szerepvállalásának felkutatására, nevezetesen az orvosok és a lelkészek módfelett összetett és nehéz munkájának bemutatására. A rendkívül érdekes összeállításban a szerző külön fejezetben tért ki a betegség kórképi leírására, a középkori pestisteóriák ismertetésére (a fertőzés lehetséges formáira, a betegség terjedésére stb.), valamint a pestisjárványok megelőzését, illetve meggátolását megkísérlő rendelkezésekre is. Az előbbiekben vázolt katartikus hatás igen sok szépirodalmi mű és képzőművészeti alkotás ihletőjévé vált, amelyekről szintén sokszínű körképet kapunk. Az európai pestisjárványok krónikájának ilyen sokrétű és színes megírását a szerző sokirányú érdeklődése és képzettsége tette lehetővé, hiszen az orvostudományi stúdiumain kívül művészettörténetet, történelmet és egyháztörténetet is tanult. Számtalan írása jelent meg az meg az orvos-, művészet- és művelődéstörténet témakörben. A kötethez jól tagolt jegyzetapparátus csatlakozik, külön találjuk meg a felhasznált szakirodalomjegyzékét és a szövegben említett személynevek mutatóját. Kapronczay Katalin Bicnek Karl H. P.: Medizinische Röntgentechnik in Deutschland, Wissenschaftliche Verlagsgesellschaft, Stuttgart 1994, p. 194. Történeti ismeretterjesztő mü szakemberek számára - így határozhatjuk meg a könyv műfaját. Visszatekintés a röntgenológia százéves történetére, főként annak első két évtizedére, arra az időszakra, amikor a szerény technikai lehetőségek ellenére kialakultak a mai röntgentechnika alapjai. Bár a címben az orvosi röntgentechnika németországi történetére utal, ennél többet ad, az áttekintést nem korlátozza mereven egy ország területére. Olvasmányos a röntgensugarak felfedezését és első orvosi alkalmazásait tárgyaló rész, amelyet számos korabeli újság- és folyóiratcikk tesz színesebbé. Érdekes az első generációs, egyenáramú szikrainduktorral és hidegkatódos röntgenesővel működő berendezések ismertetése, annál is inkább, mert ezeket az első világháború után teljesen kiszorították a váltakozó áramú transzformátoros készülékek, izzókatódos röntgencsővel. A ma már múzeumokban is ritkaságnak számító készülékek bemutatása, bonyolult kezelésének leírása jól érzékelteti a hőskor légkörét, amikor a röntgenorvosnak egyúttal fizikusnak, mérnöknek és fényképésznek is kellett lennie.
