Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)

KRÓNIKA — CHRONICLE - Nekrológok — Obituaries

KISZELY GYÖRGY (1909—1997) Dr. med. habil. Kiszely György professor emeritus 1909. október 11-én született Szatmárnémetiben, 1997. augusztus 4-én hunyt el Budapesten. Édesapja Kiszely Árpád rajztanár, festőművész, édesanyja Menesdorfer Lenke, testvérei Kiszely Magdolna nyelvtanár és dr. Kiszely Sándor orvos. Első felesége — dr. Meinhardt Sarolta — bőrgyógyász szakorvos volt. Ebből a házasságából születtek gyermekei: Dr. Kiszely Sarolta pszichiáter szakorvos és Kiszely György vegyipari gépészmérnök. Második felesége dr. Nagy Mária orvosbiológus, kandidátus volt. Az elemi iskolai és az első öt évi gimnáziumi tanulmányait Szatmárnémetiben végezte. A román megszállás miatt családjával együtt 1924-ben Debrecenbe költözött. A debreceni Állami Fazekas Mihály Főreáliskolában tanult tovább, ahol 1928. június 6-án érettségizett. 1928 őszén iratkozott be a debreceni Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetem orvostudományi karára, ahová 1933-ig járt. Már 1928. október i-je óta dolgozott a Huzella professzor által vezetett Anatómiai és Biológiai Tanszéken. Huzella professzort 1932-ben felhívták a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Kara II. számú Anatómiai Intézetének élére. 1934. január l-jétől Huzella professzor maga mellé vette az intézetbe. Budapesten fejezte be orvosi stúdiumait, s 1934. december 22-én avatták orvosdoktorrá. A fejlődés szövettana című dolgozata alapján a kar 1942. május 12-ére tűzte ki a magántanári kollokviumát, amely az egyik kérdező távolléte miatt nem perfektuálódott. Végül 1944. május 16-án nyerte el magántanári képesítését venia legendi joggal. 1951-ben megszűnt az egyetemi magántanárság intézménye. Helyét átvették a Tudományos Minősítő Bizottság által adott címek. 1952. szeptember 20-án kapta meg az orvostudomány kandidátusa címet. 1955. február 12-én nevezték ki docensé és 1963. augusztus 16-án lett intézetvezető egyetemi tanár a Szegedi Orvostudományi Egyetem Orvosi Biológiai Intézetének élén. Az ő nevéhez fűződik a SzAOTE Biológiai Intézetének — a Somogyi u. 4-ben levő — 1972-ben létesült új épülete. 1977. június 30-án vonult nyugállományba. 1977. július l-jétől 1991. július 10-éig tudományos tanácsadó, ettől kezdve a haláláig professor emeritus volt a SzAOTE Orvosi Genetikai Központjánál (később Intézeténél). Hatvankilenc évig tartó szakmai pályafutásában két esemény okozott zavart. Az első az 1944. május 15-étől 1945. augusztus 1-jéig tartó katonaság, illetve szovjet hadifogság volt. A második az, hogy 1946. október 5-én a hivatali állásából azonnali hatállyal felmentették (B-listázták), s csak 1948. március l-jétől vették vissza az egyetemre. Ami az oktató-nevelő munkáját illeti, méltán tarthatjuk őt a XX. századi hazai orvosképzés egyik kiemelkedő iskolateremtő tanárának. Tantermi előadásai és gyakorlati (szövet- és fejlődéstan, biológia) mellett megtanította a bejáró diákokat, diákköröseit, magántanári előadásainak hallgatóit, munkatársait a fenti tudományok elméletére és gyakorlatára. A fentiek mellett az 1958-tól 1988-ig vezetett naplója szerint csaknem hétszáz előadást (részben külföldi vagy hazai tudományos, illetve ismeretterjesztő előadást — tévében, rádióban, TIT-ben stb.) tartott. Az általa szervezett kongresszusok és konferenciák közül kettő volt nemzetközi jelentőségű. Az első a Huzella professzorral együtt a sejtelmélet 100. évfordulójának tiszteletére — az Anatomische Gesellschaft égisze alatt — rendezett nemzetközi kongresszus, a második az 1986. augusztus 26-án, Huzella professzor születésének 100. évfordulója alkalmából tartott emléknap volt. Az egyedül vagy társszerzőségben írt, egy vagy több kiadásban megjelent könyvei és jegyzetei közé tartozik a hallgatók körében igen közkedvelt „kis képtelen kiszely", A szövettani gyakorlatok segédkönyve, a Fejlődéstan jegyzet, a Biológia jegyzetsorozat, a Biológia, a Biológiai és élettani alapismeretek, a Biológiai gyakorlatok, az Általános biológia gyógyszerészhallgatók részére, a Mikrotechnika, a Mikrotechnika és hisztokémia (ez németül és oroszul is megjelent), Az emberi test, Az élet keletkezésének néhány problémája, Az élővilág fejlődéstörténete, Az élet alapjai stb. Életét és munkásságát az első és a második világháború, az előbbit követő Trianon, szakmai értelemben pedig az 1945 utáni Micsurin—Liszenko—Lepesinszkája-korszak tette nehézségekkel telivé. Az édesapján kívül mestere az orvosi biológia rajongó híve: Huzella professzor volt. A biológia szó a görög biosz + logosz, azaz az élet és a tudomány szavakból származik. Az orvos pedig ennek az életnek a megőrzésére tesz esküt. Ezért tartozik az orvosi biológia tárgykörébe az infra- és szupraindividuális élet keletkezésének, fejlődésének, szerveződésének, szabályozásának és elmúlásának kérdése, az időbeli és térbeli koordináta-rendszeren elhelyezve az embert mint egyedet és mint fajt. Az életet különböző tudományos módszerekkel vizsgáljuk, de mindig valamilyen műterméket nyerünk. Ezért az a cél, hogy kutatási eljárásaink minél kevésbé avatkozzanak be az élőbe, minél kevésbé legyen műtermék, az amit