Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)

ADATTAR — DOCUMENTS - Kós Rudolf: Adatok a Magyar Sebésztársaság két háború közötti működéséről a most megkerült jegyzőkönyvek alapján

védorvosok tagság felvételének kérdésével. A honvédelmi miniszter csak úgy kívánta engedélyezni a belépést, ha az szavazás nélkül történik. Többszöri tárgyalás után létrejött a megegyezés: engedélyezik a felvételt, ha az meghívás révén történik. Az év örvendetes elnöki bejelentése: „Úgyszólván akaratunk ellenére 10 millió koronát kaptunk a Kultuszminisztertől." Az 1925 elején tartott tanácsokozáson visszautasították a Magángyógyintézetek Szövetségének kérését arról, hogy tájékoztassák a tagokat a magángyógyintézetek létesítéséről. Kimondták, hogy a M.S.T. semmiféle propagandát nem folytathat. Az őszi ülésen Manninger V. meghívja az I.T. tagjait és a fővárosi sebész főorvosokat osztályára, hogy tumoros betegein elért eredményeiről beszámoljon. Illyés G.-nek a nagygyűléseknek őszről a pünkösdi hétre való áttételére tett javaslatát nem fogadták el. (A tavaszra áttétel ügy már négy éve vajúdott, s csak az 1927. évi közgyűlésre harminc tag által benyújtott kérés után határozták el az áttérést.) A hazai rákkutatás egyik nevezetes eseménye volt ez az ülés. Manninger V. külön rákbizottság felállítását javasolta a M.S.T. keretén belül. Dollinger Gy. arra hivatkozott, hogy az Orvosegyesületben már 1907-ben alakult Rákbizottság, s ehhez hozzátette Kuzmik P., hogy egy külön bizottság felállításával megsértenék az Orvosegyesületet, noha bizottságuk nem működik. Manninger V. azzal érvelt, hogy ötvenegy hazai sebész vállalkozott az általa módosított Theiss-féle daganatkezelés kipróbálására (0,5%-os tripaflavinos daganatsejt-suspensio sc. injekciója). Hosszas vita után (a j.k.-ben tizenegy oldalon leírva) Dollinger Gy. a következőket mondta: nem hiszi, hogy Theissnek Németországban sikerült azt elérnie, amit Manninger V. Magyarországon akar, s félő, hogy nem azt fogják mondani: ex oriente lux, hanem balkáninak fognak tartani. Végül Kuzmik P. véleményt fogadták el: „Ha megalakítunk egy rákbizottságot, azt nem egy eljárás vagy szer kipróbálására tesszük." Az elnök két javaslat felett szavaztatott: 1. Alakuljon-e külön rákbizottság? 2. Az orvosegyesületit keltessék-e új életre? Az elsőt fogadták el. A Theiss-féle kezelés hazai kipróbálói nagygyűlési beszámolóikban nem tudtak pozitív eredményt igazolni. A M.S.T. Rákbizottságának későbbi tevékenységéről nincsenek adatok a j.k.-ekben. Az azonban szerepel egy tíz évvel későbbi j.k.-ben, hogy Dollinger Gy. 1935ben lemondott a Rákbizottság elnökségéről. Ekkor Manninger V. vette át az elnökséget, majd az 1939-es év elején rendezett ülésen Bakay L.-t kérték fel erre, miután ő a Nemzetközi Rákellenes Bizottság tagja is volt. Manninger V. egyébként mindvégig fáradhatatlan volt a rákellenes küzdelem terén, s bizonyára némi méltánytalanság fedezhető fel későbbi kéréséből, hogy az I.T. legalább j.k.-ben örökítse meg, hogy a M.S.T. Rákbizottsága „igenis dolgozott", továbbá azt, hogy a Horthy M. daganatgyógyító kórház tervezete az ő közreműködésükkel készült el. Az 1926. évi tanácskozáson ismét kimondják, hogy a nagygyűlésen az előadásokat előszóval és nem felolvasással kell tartani. M.S.T. könytárának őréül a mindenkori titkárt jelölik ki. (Néhány évvel későbbi j.k.-ből kiderül, hogy a jelentősen felszaporodott könyvtár rendezésére Bakay L.-t kérték fel, majd a kir. Orvosegyesületet ehhez helyiség szolgáltatására.) A kultusztminiszter ez évben is harmincmilliót adott az évkönyv kiadásához. Elhatározták, hogy Manninger V. közreműködésével elkészült Orvosi Múzeum ünnepélyes megnyitását a kongresszussal kapcsolatban rendezik. Neuber E. titkárnak a Pécsi Sebészeti Klinikára való kinevezése miatt 1927-re Manninger V.-t bízzák meg e tisztség ellátásával. A Népjóléti Minisztérium leiratban kérte a titkárságot egy permanens bizottság kiküldésére, hogy javaslatot tegyen a sebészeti tuberkulózis