Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)

ADATTAR — DOCUMENTS - Kós Rudolf: Adatok a Magyar Sebésztársaság két háború közötti működéséről a most megkerült jegyzőkönyvek alapján

ADATOK A MAGYAR SEBÉSZTÁRSASÁG KÉT HÁBORÚ KÖZÖTTI MŰKÖDÉSÉRŐL A MOST MEGKERÜLT JEGYZŐKÖNYVEK ALAPJÁN KÓS RUDOLF A Magyar Sebésztársaság (M.S.T.) két háború közötti tevékenységéről — Nagygyűlési Évkönyveinek előadásanyagán kívül — keveset tudunk. A társaság 1906-os megalakulása után folyamatosan működött 1914-ig. Az első világháború alatti kényszerszünet után 1921ben kezdte tevékenységét és igazgatótanácsának (I.T.) első jegyzőkönyve (j.k.) 1922 szeptemberi. A megkerült j.k.-nek tanúsága szerint a társaság a háború után is a korábbi alapszabály és munkarend szerint dolgozott. Az évi programot az I.T. év eleji ülésén dolgozták ki, az év közepén a közgyűlési tisztújítást és a nagygyűlést készítették elő. Az 1921. évi I.T.-ülésekről és a közgyűlésről nem került elő j.k. Az 1922. évi I.T.-ülés j.k.-e viszont a tudományos érdeklődés feléledését tanúsítja. A bejelentett előadások nagy száma miatt időkorlátozást írtak elő, továbbá kimondták, hogy „nem engedhető meg a szövegek felolvasása". Az elnöknek jogot adtak az előadások rövidítésére. A kiadott referálókötetben közzétették a Csonka-Magyarországon élő tagok névsorán kívül a „megszállott területen" maradtakét is. A következő évi júniusi I.T.-ülés hozzájárult ahhoz, hogy a Sebészmúzeumot az Orvosegyesületi Múzeummal közösen állítsák fel. Ismeretes, hogy az 1911. évi, Kolozsvárott tartott nagygyűlésen Makara Lajos akkori elnök már bejelenti a Sebészmúzeum megnyitását, s ajánlotta, „ez ne csak rideg sebészeti legyen, hanem táguljon OrvosMúzeummá". Az elnök azt is bejelenti, hogy Klebersberg Kuno kultuszminiszter kétmillió koronát juttatott az Évkönyv kiadása céljára, s miután ez kevésnek bizonyult, újra küldött ugyanennyit. Szóba került a nagygyűlések vidéken tartásának kérdése, de az elnök véleménye szerint ez idő tájt kevés alkalmas város lett volna Csonka-Magyarországban. Az 1924. évi tanácskozáson kiderült, hogy „előkelő" orvosok sem fizetik a tagdíjat. A mulasztókra szankciókat írtak elő. A tagdíj ekkor évi 3,5 aranykorona (60 ezer korona) volt, a kedvezményzetteké 75 aranyfillér. A társaság évi bevétele 27 millió volt, ebből ki tudták adni a Nagygyűlések Munkálatait. A tisztújítás előkészítésének vitája során Winternitz A. lemondott I.T.-i tagságáról, mert szerinte az elnökségi tagságok betöltésénél „semmi méltányosságot nem lát az öreg Kollégákkal szemben". Manninger V. kiemelte, hogy a „mai nehéz idők" energikus fiatal elnökséget kívánnak, s kérte a lemondás visszavonását, ami meg is történt. Még ezen az ülésen megtárgyalták és elutasították azt az indítványt, amelyet hét tag nyújtott be Baron Sándor kizárásra „kommunizmus alatt viselkedéséért". Az indítványt később a közgyűlés is elvetette. Két I.T.-ülés is foglalkozott a hon* A háborút követő tisztikar névsorát és az évi nagygyűlések vitakérdéseit a közelmúltban megjelent „90-éves a Magyar Sebész Társaság" (Debrecen, 1996., szerkesztette: Dr. Lukács Géza) kiadványban megtalálhatjuk.