Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)
ADATTAR — DOCUMENTS - Pintér Ilona: Laufenauer Károly levelei (1888—1899)
garconok, 15 kik kedves fivére példája szerint nősülni nem akarnak és nem is fognak (legalább én) gyűlölik a conventionalis szokásokat, és így én is valami extra — nálam szokatlan éjjeli órát kerestem, hogy kedves kívánsága szerint, hogylétemről értesítsem. Mindenek előtt fogadja közvetlen baráti melegségtől áthatott soraiért legmélyebb köszönetemet; olyan jól esik az embernek, ebben az érdekelt világban, csakis a kölcsönös sympathián és baráti érzelmeken nyugovó de mégis rokon sorokat olvashatni! Úgy látszik gondolataink sokszor találkoznak. Új évkor én is gondoltam, hogy gratulálok; de az ember idővel megrögzött szokásokat vesz fel; így én is már évek óta senkinek sem küldök üdvözletet, abban a hitben, hogy jó barátaim és ismerőseim úgy is felteszik rólam, hogy reájok gondolok, és szívből kívánom, hogy boldoguljanak. Örömmel olvastam, hogy kedves családja jól van, és hogy kedves kis leánykája jól fejlődik, adja az isten, hogy mamája szívét is örökölje. A mi engem specialiter illet: mondhatom nincs mit panaszkodnom. A legmegfeszítettebb munkát, holmi ártatlan szórakozással jól össze tudom keverni, és megy nap nap után. Csak azt sajnálom, hogy a nap nem kétszer olyan hosszú; főleg társadalmi téren érzem sok hibámat; jó barátimat, ismerőseimet nem kultiválhatom; a levelezés meg épen pang. Igyekezném ezen bajon segíteni, de nem megy; sok a dolgom; meg nem tudom valami belső ösztökélést örököltem jó szülőimtől, hogy mindent jól és pontosan cselekedjem, és így sokszor confliktusba jövök önmagammal: szeretnék valamivel könnyelműbb lenni de nem tudok! Ilyen dulakodások közepette egyszerre csak esete lesz, és én fáradt; egyedüli szórakozásom a zene, meg este az olvasgatás. 7 ó kor fekszem, és korán kelek és így eddig még meg van az egyensúly az egészség dolgában. Igaz egyszer e napokban bálban is voltam, no meg minden Pénteken carvussel-t lovagolok, s így nem panaszkodom, hogy szórakozásom nem lenne. De igazán bevallom, többet szeretnék a hölgyek társaságában lenni, mégis csak vonzanak ők bennünket, és ez helyes berendezése a természetnek — de mint említem, ehhez legkevésbbé jövök. Ma épen Batizfalvy-éknál 16 voltam, hetenként kétszer megyek, abban a szobában is, hol Nagysáddal annyit háborúskodtunk — megfordultam; ki hitte volna, hogy még a legjobb barátok leszünk?! Ők elég jól vannak és most télen is több betegök van mint annak előtte. És most bevallom, hogy Nagysád lekötelező sorainak csak alig tettem eleget, legalább is hatszor ennyit kellenék írnom, ha az óra mutatója nem mutatna V 2 12-őt, mikor illik a jövő napra is gondolni. Én tehát megígérem, hogy várva várt személyes találkozásaink alkalmával mindazt kamatostul pótolni fogom, mit most mulasztottam. Kérem t. Nagysádat, hogy feljöveteléről engem annak idején értesíteni méltóztassék. Élvezetes és nekem örömet okozó soraiért mégegyszer legmélyebb köszönetemet jelentve, maradok mély tisztelettel igaz híve D r Laufenauer Kérem üdvözletemet tolmácsolni: kedves férjénél, papánál, és fivérénél. Legények. Valószínűleg Batizfalvi Sámuel sebész, az ortopédiai gyógyintézet igazgató tulajdonosa.
