Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)

ADATTAR — DOCUMENTS - Pintér Ilona: Laufenauer Károly levelei (1888—1899)

5. levél La Grave, Haut Dauphiné, aug. 14. 894. Igen tisztelt Nagysád! Elutazásom előtt írt levelemben megígértem volt, hogy pótlásul a mulasztottaknak, hírt fogok adni magamról. Ma keményen fú a szél — és az eső permetez, érzékeny hideg van. Elég ok, hogy mindentől eltekintve szobában maradjon az ember, és emlékezzék meg kötelességeiről is. írni kezdek, de észreveszem hogy a kezem reszket, nem igen paríroz a tollnak, valószínűleg a tegnapi hegymászás eredménye, mert sokszor és sokat kellett kapaszkodnom, támaszkodnom. Mindegy folytassuk. La Grave az Isére Departementben fekszik, nyomorult kis falu, de rendkívül regényes és pittoresk környéke van. Francziaországnak eltekintve a Mont-Blanctól (melyet e napokban láttam) itt vannak legnagyobb havasai a Pelvoux massiv, melynek legmagasabb csúcsa a La Meije épen ablakom előtt mereszti az égnek örökös hó és jéggel fedett büszke fejét; ugyancsak előttem fekvő két hatalmas jégárja (Gletscher) úgy fénylik ha a nap reá süt mint a tenger sima tükre. Ide vetődtem önakaratomból az egyszerűség hazájába, hol nincs comfort, nincs jó konyha, kiszolgálat is vajmi kevés, ismerősöm senki, nem is keresek. Jól esik a magány, az elmélázás a szabad természetben, és az a nagy contrast, mely a nagyvárosi kényelemhez szokott embert meglepi, mikor oly kevéssel is betudja érni. Valóságos Kneip kura

17 ez, és ajánlatos lenne mindenkinek pár hetet itt tölteni, hogy megbecsülje azt a jó módot, mit otthon élvez. De hát hogy kerültem én ide? Egy majdnem excentrikus gondolat hozott ide. Télen jól fűtött szobában olvastam D

r Zsigmondy Emil alpin leveleit, kinek bár magyar neve van, mégis bécsi ember volt és magyarul valószínűleg nem is tudott. Ezen könyvben igen vonzóan tárgyalja az illető az ő alpesi tourjait, hegymászásait, de az utolsó fejezetet már nem ő írta, egy barátja, mert D

r Zsigmondy 1885-ben ugyancsak a La Meije egyik csúcsának megmászása alkalmával leesett és meghalt. El van temetve az ide közeli Sainte Christoph kis falunak temetőjében. Elhatároztam hogy ennek az embernek az elhagyott sírhantját elkeresem. Sohasem láttam különben, nem is ismertem. Nos most mondja t. Nagysád, a realistikus orvosok, nem tudnak-e néha idealistikusok is lenni? Még pár napot töltök itt, azután Briancon — Grenoblen át Genfbe megyek vissza és ha időm megengedi onnan egypár kirándulást szeretnék tenni. Különben reménylem, soraim az egész t. családot a legjobb egészségben találandják, valamint magamnak is igen kedves és jó napjaim folynak. 10-12 nap múlva pedig be kell rukkolni, és a „tanár úr" megint érvényrejut, most oly jól esik, hogy még doctornak sem tartanak! Maradtam kiváló nagyrabecsüléssel, tisztelő híve D

r Laufenauer Gyógymód, a szervezet hideggel való edzése.