Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)
ADATTAR — DOCUMENTS - Pintér Ilona: Laufenauer Károly levelei (1888—1899)
Végül mellékelem arczképemet; tiszteli férjének is küldök egyet, kinek valamint papájának és fivérének kérem adja át üdvözletemet. Azon reményben, hogy legközelebbi felrándulásuk alkalmával szerencsém leend, maradok igen tisztelt Nagysádnak Kiváló nagyrabecsüléssel, igaz híve D r Laufenauer 3. levél Budapest, 1893. septemb. 19 én Igen tisztelt Nagysád! Szíves elnézését kérem, ha aug. hó 30 ró1 keltezett becses soraira csak most válaszolok. Teljesen igaza van, csak aug. 22 körül távoztam hazulról, mikor bizonyossá vált, hogy a római nemzetközi orvosi congressus nem lesz az idén septemberben megtartva, úgy hogy az idén nagyobb utat nem is tettem, hanem csak néhány ismerősömet és patiensemet kerestem fel felső Magyarországban, honnan e hó 17 én érkeztem haza. Ez idén leveleimet sem küldettem utánam, mert pár hétig teljesen elkívántam zárkózni a világ elől, innen késedelmes válaszom is. Reménylem tisztelt Nagysád, hogy otthon mindnyájan jól vannak, s talán szerencsém lesz nemsokára Pesten is? Tájékozás végett meg kell jegyeznem, hogy itt nálunk pár kolera eset már fordult elő, és várható, hogy lesz több is. Úgy látszik ez a járvány nemcsak nálunk de egész Európában állandó vendég lesz ezentúl. Csakhogy mindenhez hozzá szokunk, és az is tény hogy ki ügyel gyomrára, és ételben italban nem kicsapongó az meg nem kapja. Tavaly is az intelligentia köréből senki sem betegedett meg, csakis az alsó, a tisztaságra nem vigyázó néposztály szenvedett. Én tehát azon nézetben vagyok, hogy ezen körülmény miatt, semmit sem kell elhalasztani. Kérem jelentse üdvözletemet mindenkinek kedves családjában. Kiváló nagyrabecsüléssel, Nagysádnak tisztelő híve D r Laufenauer 4. levél Budapest, 1894. Január 24. Igen tisztelt Nagysád! Ma este az operában Mignont adták és én híven szokásomhoz ott voltam; de este 9 kor eszembe jutott, hogy én már rég keresek egy órát, melyben távol a gondoktól Nagysáddal beszélhessek — fogtam magam és haza mentem; és most igazán jól esik nekem, Nagysáddal pár szót váltanom. De ne ítéljen el, hogy ilyen bevezetést írok; hisz én az opera első felvonása helyett is az író asztalhoz ülhettem volna? De higyje meg az ilyen öreg
