Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)
ADATTAR — DOCUMENTS - Pintér Ilona: Laufenauer Károly levelei (1888—1899)
át. Ő nagyságánál az előjelek meg vannak; még a javulás symptomái is, illusorikus úton lesznek kimagyarázva, ha gyógyszer nélkül már jól aludt, azt állította, hogy ágyába álomport hintettünk! Ez nagy baj és mindenesetre háládatlan körülmény a gyógykezelőre. Meglehet még, hogy a természet segíteni fog, vagy hogy okkal móddal kezelhető lesz s akkor még kikerülhető esetleg a catastropha, különben a psychosis készen lesz — tébolyodottsági (vesania) jelleggel. A therapia következőkben állott. Enyhe de pontos betartása az étkezés, sétálás és kocsizásnak. Kezdetben gyomorjavítót és étvágygerjesztőket kapott (china, tinct. amitra). Később brómkészítmények, melyek jó hatással voltak mindig; két hétig ópiumot szedett, felszálló napi adagokban (egészen 4 centi grammig jutottunk csak, 30 helyett!), de kihagytam, mert hatás nem mutatkozott. Ezeken kívül csak épen marquirozott 13 és váltakozó massage, faradikus áram. Fürödni nem fürdött — talán összesen két langyos fürdőt vett. Arról, hogy Trajtler dr. úr mennyit fáradott szóval és tettel a beteg körül nem szólok, de részemről mindenesetre kiérdemelte azt, hogy jövőre is reábízzam legkényesebb betegeimet. Ezek után az egész ügy tehát ott áll, hogy daczára minden erőfeszítésnek és legszorgosabb kezelésnek az előrehaladó processust megállítani nem sikerült. Felesleges is említenem, hogy tisztelt Collega úr teljesen átlátja azt, miszerint levelem se nem véd- se nem vádirat; hasonló kényes esetekben igaz én határozottabban szoktam eljárni, mindazonáltal az adott körülmények között nem érezhettem magamag feljogosítva oly módon közbeavatkozni, mely megtörténni nem engedte volna a történteket. Ezen és ily eljárás mindenesetre nagy meghasonlást idézett volna elő a családban, s a meglevő nagy bajt még fokozni is, helyén valónak nem tartottam. Kedvetlenített főleg ama körülmény is, hogy maga a beteg absolute semmi tudatával és beismerésével nem bírt annak, hogy vele mennyit és mondhatom mily kivételes megkülönböztetéssel bajlódtunk és még inkább az, hogy a belátás eme hiánya még más részről is osztva lett. Most t. Collega úrnak jut a nehéz eladat ő nagysága körül működni, szívesen rendelkezésére állok, ha valami módon segíthetek. Képzelem az ősz apa és a jó fivér aggasztó álláspontját a beteg körül; mindent megtenni reménylettek és eredménytelenül. Kérem juttassa részvétemet az illetők tudomására. Collega úrnak igaz tisztelője D r Laufenauer 2. levél Budapesten 1892. október 18 4 " Igen tisztelt Nagysád! Fogadja köszönetemet kedves soraiért és a küldött arczképekért, melyeknek igen megörültem. Mondhatom élvezettel és bizonyos benső megelégedéssel olvastam el lekötelező szívélyességü levelét kétszer, mi annyit jelent, hogy az nekem igen nagy örömet szerzett a 13 Kiemelt.
