Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)
ADATTAR — DOCUMENTS - Pintér Ilona: Laufenauer Károly levelei (1888—1899)
LAUFENAUER KÁROLY LEVELEI (1888—1899) PINTÉR ILONA Laufenauer Károly (Székesfehérvár, 1848. június 23. — Budapest, 1901. április 27.) korának kiemelkedő elme- és ideggyógyásza. O volt az elme- és idegbetegségek kór- és gyógytanának első rendes tanára a budapesti egyetemen, így lényegében vele kezdődik a tanszék története. A Magyar Tudományos Akadémiának 1891-től a levelező tagja. Kutatásai főként a hisztériával, a neuraszténiával, a hipnózissal és az epilepsziával kapcsolatosak. 1 Az alábbi leveleket Natti Józsefné szül. Gál Klotildnak, Gál Péter országgyűlési képviselő lányának, illetve róla írta Laufenauer Károly. Nattinét, aki bajai lakos volt, 1888-ban kezelte Budapesten. A kezelés lefolyásáról és eredményéről szól a beteg későbbi kezelőorvosához írt levele. Ebben a munkáját eredménytelennek mondja, s főként Nattiné vele szembeni bizalmatlanságával magyarázza, amelynek következtében meg kellett szakítania a gyógyszeres kezelést. Úgy látta, hogy Nattiné oly mértékű ellenszenvet érzett iránta, hogy az akadálya lett a gyógyulásnak. 2 Az orvos és betege ilyen előzmények után 1892 őszén találkozott újra. A találkozás után Nattiné levelet írt Laufenauer Károlynak, ahogy leveleiben szólítja: a tanár úrnak. A találkozás és a levél révén tisztázódott, hogy Nattiné korábbi viselkedését nem az ellenszenv diktálta, sőt, ellenkezőleg, nagyon hálás neki azért, amit érte tett. Az első levélváltással Laufenauer Károly haláláig tartó barátság kezdődött kettejük között, amelynek azonban mindvégig érezhető eleme maradt az orvos-—beteg kapcsolat. Nattiné hosszú, tépelődő, sokszor gyónásszerű leveleire Laufenauer Károly rövid, unszolásra is csak kevés magánéleti közlést tartalmazó levelei jöttek válaszul. Ezek a levelek azonban így is nagyon sokat jelentettek Nattinénak. Az egyik el nem küldött levelében írta életének egy válságos időszakáról: „Egyedül a jó Isten tudta, látta hogy ha a két levele nem érkezik, nem bírom ki a válságos, idegőrlő helyzetet. ... a tudat, hogy nem felejtett el bennünket — csodás, hihetetlen erőt adott." 3 Vagy másutt: „... azt írja, hogy szívélyesen üdvözöl — az úgy is van, nekem azt szabad hinni — egyetlen szavával fenntartja lelkemnek erejét; nem fáj szigora, nem bánt tartózkodása, csak legyen hozzám néha-néha egy szívélyes szava, nyugodt lélekkel, erős akarattal megküzdök az élet gondjaival." 4 1 Laufenauer Károly életéről és munkásságról ld. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Bp., 1900, VII. k., pp. 866—870. Magyar életrajzi lexikon. Főszerk.: Kenyeres Agnes. Bp., 1969, II. k., pp. 41—42. Kétly Károly: Laufenauer Károly lev. tag emlékezete. MTA Emlékbeszédek XI. k., pp. 229—242. 2 Ld. 1 levél. 3 BKML: XIII. 5. A Gál család iratai; Natti Józsefné levélfogalmazványa Laufenauer Károlyhoz, 1899. február vége. 4 Uo. dátum nélkül