Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ESSAYS - Le Calloc'h, Bernard: Vincenzo Dandolo, avagy egy olasz gyógyszerész regényes élete

4. kép: Pelletier és Caventou laboratóriuma, amelyben a kinint előállították nemes juhfajtának nagy jövője van Észak-Olaszországban. Könyveket ír ennek legjobb tenyésztési módjáról, majd betegségeiről, s gyógyszerész lévén a kellő orvosságokat állítja össze. Propagandát csinál a parasztok körében, kiállítást rendez, versenyt indít. Mire megbukik a franciák által létrehozott olasz királyság, kénytelen elismerni, hogy a vállalkozása kudarccal járt. Mialatt merinói juhokat tenyészt, nagy reklámot csap a krumplitermesztésnek. Amikor Párizsban tartózkodott, hosszasan beszélgetett Parmentier-vel, a burgonyafogyasztás buzgó hívőjével, mert tudta, mennyire egészséges és tápláló étel. Laboratóriumában megállapította, hogy nagyobb tápértéke van, mint bármelyik más ehető növénynek. Varesébe való viszszatérése után Dandolo azonnal hozzákezd a burgonyatermeléshez, s könyveket és újságcikkeket ír az új gumós növény nagyszerű tulajdonságairól. Tág körű propagandája ellenére csak mérsékelt sikert arat az olasz parasztok és még kevesebbet a fogyasztók körében. Nem csügged el, de az olaszok a mai napig szívesebben esznek tésztát, mint krumplit. Mivel szőlői vannak, a borászattal is foglalkozik. Gyógyszerészként a saját borait gondosan elemzi. Konzerváló hatású vegyi anyagokat kutat, s eljárásokat keres arra, hogy szállítás közben a bor ne romoljon el. Erről nem is egy, hanem két könyvet ad ki. Nádcukor hiányában a leleményes gyógyszerész a szőlőszörpöt ajánlja, de az emberek jobban kedvelik a Charles Derosne francia vegyész által felfedezett répacukrot, ha nem tudnak mézhez jutni. Földművelőként a trágyákat is kutatja. Megállapítja, hogy a juhtrágya különösen alkalmas búzatermesztésre, s ezzel még egyszer a merinói juhok tenyésztésére buzdítja a parasztokat. Még könyvet is ír a témáról, amelyben vegyészeti kutatásainak eredményét közli.