Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ESSAYS - Le Calloc'h, Bernard: Vincenzo Dandolo, avagy egy olasz gyógyszerész regényes élete

Dandolo nagyon sokoldalú agronómus. Selyemhernyókat is nagyban tenyészt. Külön csűrt építtet nekik, s házi laboratóriumában tanulmányozza őket. Négy könyvet ír a selyemhernyó helyes tenyésztési módjáról, a selyemgubók karbantartásáról, a selyem fonásáról. Látszik, hogy nemcsak pénzt akar keresni, hanem nagyon szeretné Olaszország iparát, földművelését előbbre vinni, az olasz nép életszínvonalát emelni. Meg van győződve róla, hogy a modern agronómiával sokat lehetne segíteni az olaszok szegénységén és maradiságán. De ezúttal sem tudja álmát megvalósítani, mert közben egy váratlan esemény történt. Dalmácia főkormányzója A pozsonyi béke értelmében 1805-ben Dalmáciát az olasz királysághoz csatolja a győztes Napóleon. Emlékszik arra a lelkes velencei hazafira, aki nyolc évvel azelőtt Milánóban olyan megható szavakkal beszélt szülőországáról. Nagyrabecsülése jeléül a francia császár, aki egyben olasz király is, Dalmácia fókormányzójává nevezi ki. Mindenki csodálkozására Dandolo hirtelen a királyság legnagyobb urai közé lett előléptetve. 1806 áprilisában megérkezik Zárába, a mai Zadarba, s a kormányzói palotában lesz a székhelye. A rá jellemző buzgalommal mindjárt munkához lát, mert meg akarja ragadni az alkalmat, hogy a teljesen elhanyagolt dalmát tartományt modernül felszerelt, szervezett állammá varázsolja. Sajnos, rövid időn belül alább kell hagynia reményeivel, mert egyrészt a horvát lakosság makacsul ellenáll minden reformnak, másrészt Napóleon Marmont tábornagyot nevezte ki Dalmácia katonai főparancsnokává. Marmont mindenekelőtt katona, az állam igazgatása, a népjóléte, a gazdaság fejlesztése egyáltalán nem érdeklik. Neki kell stratégiai utakat, erődöket, kaszárnyákat és tüzérségi raktárakat építeni, s nem törődik azzal hogy mibe kerülnek a munkálatok. Dandolo része az adó szedése, a lehetetlen költségvetés, a kizsigerelt nép haragja, Marmont-é pedig a dicsőség, a nép hálája. Közben nagy változás áll be a két férfi viszonyában. Marmont nem fér össze Dandolóval, bizalmas körében szidta, mint a bokrot, ám egyszer véletlenül megismerkedett a főkormányzó feleségével. A férjénél tizenkilenc évvel fiatalabb olasz szépség szinte első látásra lenyűgözi varázsával a francia tábornokot, aki szalmaözvegy, s Dandolo csodálkozására a morcos katona egyik napról a másikra kedvessé válik. Marmontnak szándékában volt a visszahívását kérnie, de ettől kezdve erről többé nincs szó. Fényűző estélyeket rendez, hogy a bájos velencei asszony tündökölni tudjon, s a szép szál férfi diszkréten udvarol neki. Kérdés, 5. kép: Dandolo, mint agronómus