Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ESSAYS - Le Calloc'h, Bernard: Vincenzo Dandolo, avagy egy olasz gyógyszerész regényes élete

Különben még nincs két éve, hogy Milánóban tevékenykedik a közügy érdekében, amikor hirtelenül el kell hagynia Milánót, mert az orosz hadsereg, Szuvorov vezetésével megszállja a várost, s megdönti a fiatal olasz államot. Ez alkalommal Genfbe, aztán Párizsba menekül. Párizsban egy teljes évig maradt. Ott sok az ismerőse, különösen a gyógyszerészek és vegyészek között. Megragadja az alkalmat, s meglátogatja őket otthonukban vagy patikájukban. Mindenekelőtt Parmentier-hez megy, akinek a Hadirokkantak kórházában van a laboratóriuma, mert a francia hadsereg főgyógyszerésze. Közös mesterségükről, de agronómiáról is beszélnek, hiszen Parmentier szorgalmasan foglalkozik a növények táplálóerejével, a nádcukor és más gyarmatáru pótlásával. Aztán a rue Jacob 45. szám alatti házba megy, ahol az idősb Guillaume Rouelle megalapította Párizs legmodernebb patikáját, s ahol halála után testvéröcscse, Hilaire Rouelle döntő felfedezéseivel előrevitte a gyógyszertant. Mindketten eredményesen tanulmányozták a gyógynövények összetételét és gyógyító erejét. Több új orvosságot hoztak forgalomba növény kivonatból. Együtt adtak ki egy korszakalkotó könyvet a vegyelemzésről. Munkatársuk, Bertrand Pelletier a francia katonai haderők gyógyszertárainak főfelügyelője és a tudományos akadémia tagja volt. 0 is hozzájárult a növények alkotórészeinek pontos vegyi meghatározásához. Hilaire laboratóriumában fogadja az olasz vendéget. Megmutatja, hogyan találta fel a húgyanyagot az állati és emberi vizeletben, s milyen eljárással tudta különválasztani. Megmagyarázza neki az ásványi savak relatív sűrűségét és ennek fontosságát a vegytan továbbfejlesztésében. Egyébként abban a gyógyszertári laboratóriumban ahol beszélgetnek, fedezi fel Pelletier és Caventou húsz év múlva a kinint. Ezután Dandolo felkeresi a gyógyszerésziskolát, amely 1624 óta működik Párizsban. Ott találkozik Nicolas Vauquelinnel, aki Parmentier mintájára főleg az ehető növények tápértékét kutatja. Dandolo azért utazik Arcueilbe, hogy megismerkedjen Claude Bertholett-vel akinek a műveit olaszra lefordította. A College de France épületében találkozik Jean Darcet-vel, a nátrium-bikarbonát feltalálójával. Felelevenítik Pierre Macquer kutatásait az arzén mérgező hatásáról és a tej vegyi összetételéről. Örömmel látja, hogy a felvilágosodás és a forradalom eszméinek hatására a francia gyógyszertan megszabadult a spekuláció béklyóitól, s a kísérleti módszer utat tört új, döntő felfedezések felé. A modern agronómia terjesztője A marengói csata 1800. június 14-én megváltoztatja az olasz helyzetet. Milánóban ismét kikiáltják a Cisalpina Köztársaságot. Dandolo hazamegy. Az első időkben nem nagyon vesz részt a politikában, mert helyre kell állítania kifosztott birtokát. Egyébként nem ért egyet a mindenható Francesco Melzi d'Erillel, aki kezében tartja a gyeplőt. Inkább a tudományos körök felé hajlik. 1802. január 12-én a Collegio dei Dotti (Tudós Társaság), majd október 4-én az Istituto Nazionale (Tudományos Akadémia) tagjává választják. Akkor is távol marad a közügyektől, amikor a Cisalpina Köztársaságot az újonnan létrehozott Olasz Királyságba bekebelezi Napóleon. Többnyire a birtokán tevékenykedik, s ezzel tulajdonképpen életének új szakasza kezdődik. A velencei gyógyszerészből és a milánói képviselőből egy varesei agronómus lesz. A spanyol merinói juhok tenyésztését 1802-ben kezdi birtokán azzal a céllal, hogy Lombardiában megteremtse a gyapjúszövőipar alapját. Meg van győződve arról, hogy rövid időn belül fonó- és szövőműhelyek termelnek Milánóban és környékén, mert szerinte ennek a