Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ESSAYS - Le Calloc'h, Bernard: Vincenzo Dandolo, avagy egy olasz gyógyszerész regényes élete

keríti Lombardiát, amelyet ezentúl Cisalpina Köztársaságnak hívnak. Kétségbeesésében Dandolo egy másik honfitársával elhatározza, hogy Párizsba utazik, s az ottani kormányt megnyeri a független velencei köztársaság ügyének. A kísérletről értesülő Napóleon elfogatja és magához viteti Milánóba. A tanúk azt állítják, hogy nagyon viharos volt a párbeszéd az olaszul beszélő francia és a franciául beszélő olasz között. Szívvel-lélekkel, megható szavakkal védte Dandolo Velence függetlenségének veszett ügyét, olyannyira, hogy állítólag Napóleon könnyes szemmel hallgatta. Mégsem tudta a francia tábornokot határozatától eltéríteni, ellenben megnyerte a rokonszenvét. Nagyra becsülte a bátor gyógyszerészt, aki szívhez szólóan meg merte mondani a véleményét. Nem haragudott rá, hanem nagy becsben tartotta. Dandolo túlságosan kompromittálta magát a velencei köztársaság ügyében ahhoz, hogy egyszerűen vissza tudjon menni patikájába és ott tovább dolgozzon. Milánóba távozik, ahol rövid időn belül képviselővé választják a Cisalpina Köztársaság újdonsült nemzetgyűlésébe. Közben Varese mellett, a Luganói-tótól alig tizenöt kilométerre, egy terjedelmes földbirtokot vesz abból a vagyonból, amelyet Velencéből hozott, s egy Annunciata nevű nagy villát építtet, ahol nemsokára tudósok, írók, agronómusok, politikusok, politikai száműzöttek és, persze, gyógyszerészek, vegyészek gyűlnek össze. Kitűnő szónoknak, buzgó törvényhozónak bizonyul. Lelkesedésében át szeretné szervezni a régi Lombardiát modern köztársasággá. Népszerű lett, mert Giuseppe Compagnoni, meghitt barátja a Monitore cisalpino című újságában mind közzéteszi feltüzelő beszédeit. A Gran' Consiglio, azaz az Államtanács tagjává nevezik ki, mégsem sikerül miniszteri tárcát kapnia. 3. kép: XVIII. sz. végi francia gyógyszerész-laboratórium