Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ESSAYS - Le Calloc'h, Bernard: Vincenzo Dandolo, avagy egy olasz gyógyszerész regényes élete
A másik orvosság kizárólag a vörös kínakéregböl készült, mert annak legnagyobb az alkaloidatartalma. Ebből szeszes kivonatot csinált, amelyet lázcsillapítóként rendeltek hideglelés esetén. A mocsárláz, más néven váltóláz nagyon elterjedt volt olasz földön, ezért a lakosság nagy mennyiségben vásárolta a rejtélyes gyógyszert, s nem törődött az esetleges ártalmas következményeivel, amelyek akkor támadtak, ha nem volt kellően adagolva. Tudniillik az orvosok nem voltak tisztában az adagolással, mivel a gyógyszerészek nem tudták megállapítani az orvosság pontos hatóerejét. A gyógyszerhatástan még nem játszotta azt az alapvetően fontos szerepet, amelynek következtében 1820 után fontos tényezője lett az orvosi gyakorlat fejlődésének. Dandolo idejében majdnem ott tartottak, ahol száz évvel azelőtt, amikor Robert Talbor angol gyógyszerész először állította össze híres, de kétes hatású kínaborát, amellyel hidegleléstől szabadította meg II. Károly angol királyt, majd XIV. Lajos francia királyt is. Dandolo többi kollégájához hasonlóan tapogatózva kísérletezett. Gomez portugál orvos csak 1810-ben csapott ki kálilúggal a kínakéreg borszeszes oldalától egy kristályos anyagot, amelyet cinchoninnak nevezett el. Csak halála után (1820-ban) sikerült Pelletier és Caventou francia gyógyszerészeknek a kínakéreg legfontosabb, leghatásosabb alkaloidáját, a kinint különválasztaniuk, s azután könnyen adagolható kinin-szulfátot állítottak össze. Ezzel végre állandó öszetételű gyógyszer került az orvosok kezébe, amelynek pontosan kiszámítható a hatása. Ettől kezdve valóban hatékony orvossággá vált a malária és a különböző lázak ellen. Világszerte használták a rettenetes betegség leküzdésére. Ekkortól a gyógyszertan mérföldes léptekkel kezdett haladni. Egyébként tévednénk, ha azt hinnénk, hogy Dandolo megelégedett a zsíros jövedelemmel. O hivatásos gyógyszerész volt, s minden érdekelte, ami a tudománya körül forgott. Miután gyógyszertárát a San Fantino-templom mellé helyezte át, a La Fenice színház közelébe, sokkal jobb és kényelmesebb körülmények között tudott dolgozni. Tágas laboratóriumot alakított ki modern felszereléssel, ahol nagymérvű termelésbe fogott. Ennek az lett a következménye, hogy olcsóbban tudta a gyógyszereit gyártani, elsősorban a kalomelt, amely ez idő tájt nagy divatba jött az orvosok körében, valamint a kínabort és a többi kínakülönlegességet. Aligha kell mondani, hogy ez a buzgalom egyre több pénzzel dagasztotta az erszényét, s egyre ismertebb is lett a tudományos körökben. Levelezett orvosokkal, vegyészekkel és gyógyszerészkollégáival, olaszokkal és külföldiekkel egyaránt. Szükség esetén nem habozott véleményét közreadni olyan kérdésekről, amelyek a mesterségére vonatkoztak. így tett 1791-ben is, amikor egy orvos honfitársa, dr. Francesco Asti értekezést írt egy új kínakéregről, amelyet a spanyolok hoztak Santa Fé dél-amerikai tartományából. Kísérleteket végzett laboratóriumában, s vitába szállt kollégájával a szerinte elhamarkodott következtetésről. Két évre rá újra tudományos vitába keveredett egy velencei matematikussal, Boarettival a szög három részre osztásáról. Ismeretes, hogy ez a mértani probléma megoldhatatlan. Annyi baj legyen! Dandolo beleszólt, s megmondta a véleményét. Néha a francia természettudományok akadémiájának küldte el kutatásainak eredményét, például a hánytatószerként használt borkősavról. A tudós társaság napirendre tűzte az olasz gyógyszerész tanulmányát, s megtárgyalta azt.
