Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ESSAYS - Bunke Zsuzsanna: Kétszáz éve született Peter Wierzbicki

rait. Végül a másik, keltezés nélküli levelében megírja, hogy napról napra több kedvet érez a rovargyűjtéshez. Megemlítendő, hogy a növénygyűjtést illetően egyes szám első személyben fogalmaz. Ezt azért kell jelezni, mert keszthelyi botanizálásával kapcsolatban két másik név is felmerül a szakirodalomban: Hutter Mihály (1782—1837) és Szenczy Imre (1798—1860), a két premontrei szerzetestanár. A klasszika-filológia mellett szorgalmas és lelkiismeretes növénygyűjtők voltak, az azonban nem valószínű, hogy közvetlenül együttműködtek Wierzbicki Péterrel. Lehet, hogy Sadler által 1842-ben összeállított Elenchus plantarum in territorio Keszthelyensi kéziratra, amely a három botanikus adatainak összességét nyújtja, csak a tervezett magyar flóra egyik előmunkálata. Gombocz Endre, részletesen ismertette Wierzbicki keszthelyi éveit, egy bizonytalan tartalmú mondattal hidalja át Wierzbickinek Keszthelyről való távozását: „... helyzete, úgy látszik, nem volt biztosítva" (1940, 59—61). Amint otthagyja a magyaróvári patikát, a Hanságot, a szép közép-dunántúli tájat, majd a gazdasági főiskola kulturált környezetét, ahol hat-hét év alatt már megszokhatta a diákok nyüzsgését is, a fővárosba jön. Igaz, hogy a pártfogó Liebbald sem marad Keszthelyen, mert az oktatói pályát 1825-ben felcseréli az ozorai Esterházy-uradalombeli állással. Lehet, hogy Wierzbicki megkönnyebbülten hagyja ott a „barmászatot". De vajon miért maradnak Keszthelyen a máig híres növényfestmények? (Jelenleg Budapesten az OSZK-ban.) Felmerül az a kérdés is: Pestre küldték vagy onnan hívták a fiatal tanárt? Az viszont bizonyosnak látszik, hogy ott nagyobbak a lehetőségek. Hogyan kezdi pesti életét? Sadler nyomán Gombocz ezt írja: „... minden gyűjteményével együtt Pesten telepedett meg" (1940, 60). Annyi ismeretes, hogy az egyetem orvosi karán chirurgusi tanulmányokra jelentkezik, szolgálatot vállal a város polgári és ingyenkórházában. Világosan kirajzolódik szándéka, hogy a gyógyszerészettől megválik. Cari Constantin Haberle, az egyetem orvosi karának botanika-professzora mellett magántitkári teendőket vállal (a szituáció hasonló a Liebbald mellett betöltött szerephez). Haberle, ez a kiváló és humánus tanár 1830-ban megjelent kis művének, a Succincta rei herbariae Hungaricae et Transsilvanicae história egyik fejezetében tizenhat magyarországi kortárs-botanikusról emlékezik meg, köztük WierzbickiröX a tizedik helyen: „D(omine) Wierzbiczki Petrus, Galiciensis, Pharmaciae et Chirurgiae Magister, antea Cathedrae botanicae assistens, nunc quam Chirurgus publicus Ordinarius Oraviczae in Banatu vivens. — lam diu in manuscripto tenet Floram Comitatus Mosoniensis elaboratam. Delineator, imo et lithographus dexter plantarum" (1830, 30— 31). Az utóbbi mondat szerint nemcsak tehetséges rajzoló, hanem az akkor újnak számító kőrajztechnikát gyakorolja is. Pesten készült növényábrázolása azonban nem ismeretes. Megjegyzendő, hogy Haberle sem tud — a szöveg tanúsága szerint — a galíciai fiatalember nemesi származásáról. Az egyetemi gyűjteményekről szólva Haberle közli még, hogy a Herbarium Crantzianumhoz nem lévén lajstrom, „Catalogus ad hocce herbarium non prostabat; talem conscribi curavi per D. Wierzbiczki tempore assistentiae ejus" (1830, 59; Heinrich Johann Nep. Crantz, [1722—1797], bécsi egyetemi tanár herbáriumát Jacob Joseph Winterlnek, tanítványának ajándékozta, aki a magyar egyetem első kémia-botanika tanára lett). „Magánosan álló vagyontalan" — így jellemzi a 5W/er-nekrológ a Pestre érkezett Wierzbickit, akit a pesti botanikusok barátságukba fogadnak, becsülik képzettségét, szerény modorát, de nem tartják vissza, amikor a sebészi képesítést megszerezvén 1828-ban végleg