Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ESSAYS - Schultheisz Emil: Medicina a felvilágosodás korában

Weszpréminek számos cikke jelent meg különböző újságokban, folyóiratokban, tudományos társaságok kiadványaiban. A folyóiratok a felvilágosításban és nem ritkán a szakképzésben is jól ismerten fontos szerepet töltöttek be a XVIII. században. Kezdetben latin, később nemzeti nyelveken. A hazai előzmények között már 1732-ben találunk erre vonatkozó tervet. Fischer Dániel orvos-természettudományi folyóirat kiadására tett kísérletet. Az ebben való részvételre felszólító Epistola invitatoria eruditis Pannóniáé dicata, bár jó visszhangot keltett, valójában eredménytelen volt. A monarchia valamennyi országából közölt cikkeket a bécsi központú Allergnädigst privilegierte Anzeigen aus sämtlichen kaiserlich-königlichen Erbländern (1771-—1776). Munkatársai között találjuk Weszprémit, aki cikkírója volt a Merkur von Ungarn (1786—1787) és az Ungarisches Magazin (Pozsony, 1781—1787) című lapoknak. Az utóbbi 1791 és 1798 között Neues Ungarisches Magazin néven jelent meg. A cél azonban már akkor is az volt, hogy a magyar tudomány gondolatai magyarul jelenhessenek meg. A magyar tudományos élet fellendítésére megállapodás született a budai pálos rendi székházban 1799-ben tartott találkozón a Hazafiúi Magyar Társaság létrehozására. A résztvevők között, a Bessenyei vezette írók mellett, ott találjuk a hazai medicina és természettudományok képviselői között Hatvani Istvánt, Rácz Sámuelt és Weszprémi Istvánt. A társaság sohasem kezdhette meg működését, s magyar folyóirat is csak öt év múlva indult meg. A magyar nyelvű sajtó kezdeteinél is ott találjuk Weszprémit. Egyik szerzője volt az 1784 és 1786 között megindult, a jozefinista politikát támogató, a fiziokrata elképzeléseket helyeslő Magyar Kurírnak. Az újság azért jelent meg Bécsben, mert ott a szerző gondolatait kevésbé kötötték a magyarországi rendi és egyházi kiváltságok. Itt kell arról szólnom, hogy több orvostörténész Bécs és van Swieten iránti túlzott lojalitással vádolta Weszprémit. Tény azonban, hogy Bécs, mint arra utaltam, sok tekintetben liberálisabban kezelte a tudományos életet és annak szakirodalmát, mint a hazai konzervatív rendi és egyházi körök. „Aki az országban egyénileg, kevesedmagával, hatalom nélkül az újat képviselte, az a segítséget Bécstől várta." Erre a tényre a korszak legjobb ismerője, Kosáry Domokos több ízben is rámutatott. Magyarázata az, hogy Bécs tudományos életét progresszív szemlélet jellemezte, s ez a felvilágosult abszolutizmus reformtörekvései iránti szimpátiában nyilvánult meg. Éppen Weszprémi és van Swieten viszonya példázza ezt legjobban.

13 Weszprémi fő műve Magyarország és Erdély orvosainak négykötetes rövid életrajza (Succincta Medicorum Hungáriáé et Transsilvaniae Biographia, Lipsiae, 1774—1784). A Succincta minden mozzanata a keletkezéstörténettől az elemzéseken és műfaji tanulmányokon át a részletes ismertetésekig olyan jól ismert, hogy ezt ezen a helyen említenem sem kell. Talán csak a nagynevű német professzorra, Baldingerre kell utalnom, aki már a Succincta tervének ismeretekor a hírességek sorába iktatta Weszprémit 1768-ban megjelent nagyszabású bibliográfiai művében.

14 Jóllehet legjelentősebb alkotása orvostörténeti opusa, a ldinikus Weszprémi természettudományos orvosi szemléletét tükröző írásai is maradandó emlékei a hazai felvilágosodás szakirodalmának. Hű képet adnak a felvilágosodás jegyében alakuló medicina nehézségeiről és eredményeiről. Kosáry Domokos i. m. 407. Baldinger, E. G.: Biographien jetzt lebender Aerzte und Naturforscher. 1772.