Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kicsi Sándor András: A hagyományos népi okcentrikus betegségszemléletről

Désről: „Ha a gyermek a zagyba piselik, süzsd meg a disznó gyürüjit s étesd meg vele s itass vele pálinkát a disznó körmiből" (1893). Az általam átnézett gyűjtésekben leggyakrabban sült (esetleg szárított, összetört) egérnek a beteggel való megetetése (Liszt, 1906, 24, Pócs Éva zagyvarékasi adatát idézi Hoppal & Törő, 1975, 45, Szabóné, 1976, 258, Czimmer Anna kalotaszegi adatát idézi Vasas, 1985, 52, Keszeg, 1981, 106, Vajkai, 1987, 151), valamint tüzes vesszővel vagy a kenyérsütéskor használt pemetével (peheteggel) való fenekére verés (Horváth, 1980, 89—90, Gazda K., 1980, 42, Bosnyák, 1984, 10, Lábadiné, 1984, 293, Vasas, 1985, 52, Fejős, 1985, 209)

6 szerepel. Ez utóbbi terápiával párhuzamosan Karancskeszin egy tiltás szerint: „Seprővel megütnyi nem jó mer a gyerek kiszárad, de meg hugyos is lesz" (Fejős, 1985, 232). Ágybavizelés ellen — minthogy újabban leggyakrabban a meghűlést vélik okának — szintén gyakori a gőzölés, a meleg téglára ültetés (Keszeg, 1981, 110, Bosnyák, 1984, 10, Vasas, 1985, 51, Szenti, 1985, 256), esetleg a beteget kemencébe teszik (Keszeg, 1981, 110). A gyógymódok között szerepel még: ráolvasás (Pócs, 1985, 66, 132), sírbavizelés (Pócs, 1985, 66), harangkötéllel való megfüstölés (Bosnyák, 1984, 10), a beteg ijesztgetése egérrel (Vasas, 1985, 152). Érdekes módon az egér többféleképpen is szerepel a gyógymódok között, például Taktaszadán „Ágybavizelés megszüntetésére kilenc csupasz egeret kell megsütni s tejbe, teába, vagy borba főzve megitatni a gyerekkel" (Szabóné, 1976, 258). A gyógynövények közül elterjedt az apróbojtorján fözetének (Kovács, 1982, 229, Makay & Kiss, 1988, 71, Gub, 1996, 21) és nyers fokhagymának a fogyasztása (Vasas, 1985, 29, 51, 152). A kalotaszegi Inaktelkén „a beteg fiúgyermek derekát szűzlány legelső fonalával kötik át, amit addig kell hordania, amíg kigyógyul a bajból" (Vasas, 1985, 52).

7 Andrásfalván: „Az öreg vesszősöprűből ki kell venni három szálat, s amikor valakit temetnek, akkor a sírba beledobni, s azt mondani, hogy Akkor pisálj oda, mikor még ez a halott odapisáF (Bosnyák, 1984, 10). Egy szentgáli tiltás szerint: „Ha keresztelés előtt a keresztanya már felöltözött, ne üljön le szükségére, mert a gyerek is húgyos lesz, könnyen ágyba vizel" (Vajkai, 1987,61). Az ijedés diagnózisának (és terápiájának) leggyakoribb és legtipikusabb módja az ólomöntés (általában ónöntés néven); ekképp állapították meg, hogy kitől vagy mitől ijedt meg a gyerek. Mégpedig úgy, hogy a hideg vízbe öntött forró ólom kihűlt alakjából olvasták ki az illető személy alakját.

8 Leginkább ólmot használtak, kevésbé volt elterjedt forró viasz vagy tojásfe6 A „hugy-szivár" veréssel való gyógyításában Kremzir Mózes talált némi rációt. Leírásában — miként számos újabb gyűjtésben (Kovács, 1982, 234, Lábadiné, 1984—293, Fejős, 1985, 209, Vajkai, 1987, 151) — a verés további kriteriális elemmel egészül ki: ,,A' gyermek fa kanállal sóért küldetik a' szomszéd asszonyhoz, a' ki szegénykét — tulajdon kanalával veregetve alfelét — hazáig kergeti" (idézi Bugyi, 1979, 315). 7 A magyar néphit szerint számos varázslat (köztük gyógyító műveletek) sikeréhez kriteriális követelmény a médium (fiú vagy lány) szüzessége, s e műveletek következményeiből lehetett arra következtetni, hogy a médium valóban szüz-e vagy sem, tehát szüzességvizsgálatként is funkcionálhattak (Berde, 1940, 97). Több más, szüzességgel kapcsolatos hiedelmet is tárgyalt Berde Károly (1940, 97, 103, 231). 8 Az ónöntés magyarázatául kínálkoznak Oláh Andor alábbi fejtegetései: „Lélektani tény, hogy a tárgytalan szorongás jelenti a legnehezebben elviselhető félelmet. Mikor a szorongás oka alakot ölt, tárgyiasodik vagy megszemélyesítődik, csökken a szorongás, majd a vélt kiváltó okkal szemben végrehajtott aktus segítségével meg is szűnhet, amikor az ijedésben szenvedő felnőtt vagy gyerek feje fölé tartott hideg vizet tartalmazó tányérba megolvasztott ólmot öntenek, s a megszilárdult, ólomból kiformálódott alakból megállapítják, hogy mitől ijedt meg, ez már fél gyógyulás lehet. Az időtől való szorongást is enyhíti a megszemélyesedés, a személy ellen irányuló aktus, ima pedig megszünteti" (1986b, 39). Oláh itt nyilván a szél táltos vagy boszorkány alakjában való, az esőnek, viharnak sárkány alakú stb. megszemélyesítésére céloz.