Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kicsi Sándor András: A hagyományos népi okcentrikus betegségszemléletről
vesét tisztító mezei zsurló (Equisetum arvense) kannasurló vagy kannasúroló neve kapcsán megjegyzi, hogy „nem tudom a mostani nevét, ma most valami más neve van" (1980: 222). A bélpokol, bélpoklos egyébként arra is példa lehet, hogy az okcentrikus szemlélet dominanciája mellett tünetcentrikus elemek is érvényesülhettek. Berde szójegyzékében (ő ilyen kóregységgel a korabeli népi gyógyászatban nem találkozott [1940, 182]) a bélpokol és bélpoklosság (1) lepra, (2) nagyétkű (akárcsak ma is több vidéken [Lőrinczy, szerk., 1979, 425] és (3) paralitikus, hüdött (1940, 261); a bőrpokol szintén lepra (1940, 263), de a bélpokollal együtt lehetett még fekély, vízkórság stb. is. Feltehető azonban, hogy a XVI— XVII. században létezett olyan különbség, amely szerint a bőrpokol a leprának a bőr felületén megjelenő változatát, míg a bélpokol vagy a bőrfelület alatt képződő és csak később kifakadó, vagy a belső szerveket ellepő változatát jelentette. (A bélpoklos és a bőrpoklos valamelyest más értelmezését adja Galgóczi, 1973—1974). A hagyományőrzőbb (vagy „retardáltabb") vidékeken archaikusabb a betegségszemlélet. Vasas Samu kalotaszegi (1985) és Keszeg Vilmos detrehemtelepi (1981) gyűjtésénél valamivel több archaikus elemet hoz Gazda Klára a háromszéki Esztelnekről az 1970-es évekből (1980, 38—43, de csak a gyermekbetegségekre szorítkozva), valamint Horváth István Magyarózdról, valamivel korábbról (1970, 1980), hogy csak az általam ezúttal feldolgozott erdélyi magyar munkákat említsem. Míg Gazda Klára és Horváth gyűjtéseiben, továbbá Berde és Oláh (1986a) heterogén adathalmazaiban egyaránt bőven szerepelnek okés tünetcentrikusan azonosított betegségek, Vasasnál (és Keszegnél) mindössze három sajátosan ok szerinti betegség szerepel: félelem (ijedtség), igézés és rontás. Keveredést, persze, Vasasnál is regisztrálhatunk, ilyen a különleges státusú hülés, nátha, köhögés (1985, 91—3), továbbá a már említett tyúkszem és csizmatörés. 5 Az alábbiakban az ijedtség és az ágybavizelés példáján igyekszem bemutatni a mai magyar népi rendszerre jellemző keresztbeosztályozásokat, lefedéseket. Tulajdonképpen egyik sem tipikus betegség, mint hogy egyrészt a népi szemlélet szerint a betegségeknek fontos (de nem kriteriális) jellemzője az, hogy fájdalommal járnak (Oláh, 1986a, 173, 233), másrészt pedig mindkét általam választott példa elsősorban gyermekbetegségnek számít. Az ágybavizelés, amelyet kriteriális tünete szerint azonosítanak, részben egybeesik a magyar népi gyógyászatból eltűnőfélben levő, de egyébként szintén önálló betegségként számon tartott ijedtség (ijedés, ijedezés, félelem, rettegés) betegségegységgel, amelyet viszont oka szerint azonosítanak. Ennek megfelelően gyógymódjaik között is több hasonlót, illetve azonosat találunk. betegség ami kriteriális ami lehetséges velejáró ijedtség ok: megijedt tünet: ágyba vizelt ágybavizelés tünet: ágyba vizelt ok: megijedt 5 Szenti Tibor hódmezővásárhelyi gyűjtésében a csak megemlített rontáson (szemmel verésen) kívül (1985, 240) kimondottan ok szerint azonosítandó népi betegségegység nem is szerepel. A vélt betegségokozók és betegségek korábbi, okcentrikus rendszerének rekonstruálása meglehetősen problematikus, jószerével megoldhatatlan. Ilyesféle, a fene és íz esetében páratlan kuszasággal birkózó kísérlet Lóránd Kláráé (1979).
