Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kicsi Sándor András: A hagyományos népi okcentrikus betegségszemléletről

A HAGYOMÁNYOS MAGYAR NÉPI OKCENTRIKUS BETEGSÉGSZEMLÉLETRŐL KICSI SÁNDOR ANDRÁS A kognitív antropológia, minthogy az emberi viselkedés tetemes és döntő fontosságú része beszélés, a kultúrát a nyelven keresztül próbálja meg leírni és értelmezni.

1 A kultúrát így tudásrendszernek tekinti, feladata pedig ezen tudásrendszer összetevőinek kultúránként eltérő szerveződésének vizsgálata. Ismeretes ugyan, hogy csupán a terminológiai rendszerek vizsgálatával nem deríthető fel kimerítően az adott kultúra kognitív világa, de ennek segítségével megismerhetjük központi elemeinek jelentős részét. A kulturálisan releváns jegyek ugyanis közölhetők kell legyenek a kultúra hordozói között, s erre legalkalmasabb mechanizmus a nyelv (Frake, 1980). Nyelvészeti szempontból viszont — a jelentéstani kérdések vizsgálatakor — nem hagyható figyelmen kívül a nyelvközösség nem nyelvi hiedelemrendszere. A „tiszta", a „beteg", a „szűz", a „halott" fogalom hiedelmekhez kötődik, s a nyelvismerethez egyebek között a szavak által jelölt dolgoknak tulajdonított tulajdonságok ismerete is hozzátartozik. Nemhogy a betegségek, hanem a legkonkrétabb, objektíve észlelhető tárgyak sem azonosíthatók valamilyen meghatározott fogalomrendszertől függetlenül, s feladat a kognitív rendszerek elemeinek a vizsgált közösség fogalomrendszere szerinti kezelése is (Frake, 1980, 2).

2 A népi gyógyászat kategóriái nemcsak a modern orvostudomány kategóriáit nem fedik, hanem különböző kultúrák betegségszemlélete is nagymértékben különbözhet. Ugyanazt a betegséget egészen más szemmel lehet nézni, egészen más névvel lehet illetni. Ideális esetben egy adott betegséghez meghatározott tünet vagy tünetcsoport tartozik, s oka is jól meghatározható. Ez az ideális állapot különösebben nem jellemző a betegségekre: egyrészt mivel lehetnek olyan tüneteik, amelyeken más betegségekkel osztoznak, másrészt az is lehetséges, hogy a betegség oka nem ismeretes (sőt, biztosra vélt okot sem sikerül találni), vagy több betegségnek is lehet közös oka. (Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a 1 Az orvoslás „nyelvészeti" megközelítése igencsak régi keletű. Nyomait már Platón Gorgiasz című dialógusában is megtaláljuk (Péterfy Jenő fordítása [1893]): „Szókratész: így hát az orvostudomány is beszédekre vonatkozik? Gorgiasz: Természetesen. Szókratész: Éspedig a betegekkel foglalkozó beszédekre? Gorgiasz: Bizonnyal." 2 A kognitív antropológia szellemében, de tipikus módszerétől, a terepmunkától eltérően inkább filológiai eszközökkel próbálom bemutatni, hogy milyen természetű tanulságokkal szolgálhat a szókészlet vizsgálata a népi gyógyászat egészének kutatásán belül. Példáimat illusztráló jellegűeknek szánom, nem valamely jelenség kimerítő leírására szolgálnak. A páratlan adatbőségnek köszönhetően az idevágó szakirodalomnak is csak egy — de reményeim szerint reprezentatív — részét sikerült 1992-ig feldolgoznom.