Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)
BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Schultheisz Emil: Filozófia a humanizmuskori orvosi stúdiumban
A fogalmi realizmus azonban még nem tünt el teljesen, a spekulatív tézisek egy nem jelentéktelen része tovább él. Követve a lectura alapjául szolgáló műveket, méginkább azok új kommentárjait, melyek többnyire azonosak a postgraduálisan is olvasott textusokkal és a neoterici többékevésbé egyéni munkáit, egyre élesebben rajzolódik ki a kontinuitás mellett a változás képe. A tényekhez közelebb álló „reneszánsz-realizmus", melyben a logika már csaknem kizárólag a valóság tényeire épül, produkálja a medicinában is a korszak nagy felfedezéseit. Ezek a felfedezések azonban, igen nagy jelentőségük ellenére, elméletileg még mindig „csak" alapul szolgálnak későbbi korok modern medicinájának realizmusához. Igazán konzekvens realizmus a medicinában csak 1800 után jelenik meg. Ebben a realizmusban már a tudományos tény (scientific fact, wissenschaftliche Tatsache) a meghatározó fogalom. Ezzel kezdődik az a modern medicina, mely kétségtelenül a reneszánszhumanizmus vívmányaira épül. Az orvosok filozófiai stúdiuma nélkül ez a fejlődés alig képzelhető el. 159 A humanizmuskori egyetem képzési célja, ahogyan azt pl. a nagynevű humanista Johann Sturm, a strassburgi egyetem 1538 évi ordojában leírta, a scientiat is magában foglaló eruditio, melyet sapiens atque eloquens pietas tesz teljessé a tudomány, a humanizmus és a kereszténység szintézisének jegyében: Propositum a nobis est, sapientem atque eloquentem pietatem finem esse studiorum. 160 Hasonló olvasható a koppenhágai egyetem statútumaiban Scientia, pietas et bonae artes ac studia liberalia elsajátítása mindhárom magasabb fakultás stúdiumának végső célja 161 és ezt írja a wittenbergi egyetem 1502. évi statútuma is. 162 Tudjuk, minden scientia logikai-filozófiai alapon nyugszik. Az eruditionak is egyik feltétele a filozófiai képzettség. Különösen igaz ez a medicinában, ahol a non liquet kérdése csaknem minden elméleti fejtegetés kapcsán felmerül. A humanista orvos nemcsak vir perpetuae lectionis, hanem valóban vir eruditus. Alig találkozunk igazán tudós orvossal, akinek biográfiájában ne szerepelne valamilyen megfogalmazásban a megjegyzés: non solum medicináé sed etiam philosophiae peritus. A pietas a korszak tudósának, orvosnak, jogásznak s nem kizárólag a teológusnak, szellemi képéhez tartozik. A tudományszeretetet és vallásos buzgóságot magában foglaló pietas nagylelkűséggel és bölcsességgel (prudentia) párosulva a humanisták egyik erénye. A pietas litterata, minden képzettség egyik forrása, ahol a szó második jelentése szerinti lelkiismeretesség legalább olyan értékű, mint a tudós keresztény kegyesség, a reneszánsz ember 159 A korszak orvosfilozófusainak, mint pl. a német egyetemeken Taurellus mesterének Joh. Schegknek és számos tanítványának, Itáliában Zabarella iskoláját követő, filozófiát is oktató, a tárgyat a medicinával párhuzamosan művelő orvosoknak munkásságával, egyetemi előadásaival és írásaival foglalkozom tanulmányom következő, második részében. 160 A teljes szöveget A. Schnidling közli: Humanistische Hochschule und freie Reichstadt. Wiesbaden, 1977. 162 ff. 161 Fundatio et ordinatio universalis scholae Haffniensis, valamint Ordinatio lectionum in Accademia Haffniensis... 1537. A szöveget W. Norwin közli, Kobenhavns Universitäts — Reformationen, Kopenhága, 1940. 2, 22—25. 162 A sapiens atque eloquens pietast veszi át a helmstedti egyetem az 1575/76-os tanévben szerkesztett statútuma is. Urkundenbuch der Universität Wittenberg 1502—1611. bearb. v. W. Friedenburg. Magdeburg, 1926. 1. 180. ld. ehhez még Grossmann, W.: Humanism in Wittenberg 1485—7577. Niewukoop, 1975. Vö. Baumgart, P. —Pitz, E. Die Statuten der Universität Helmstedt. Göttingen, 1963. par. 184. p. 119.
