Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)
BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Schultheisz Emil: Filozófia a humanizmuskori orvosi stúdiumban
egyik jellemző tulajdonsága. A pietas jól összeegyeztethető volt a humanizmus praktikus — didaktikus céljaival. 163 A pietas nem egyedül a protestáns egyetemek sajátja, jóllehet onnan ered. A katolikus egyetemi reformok kezdeményezői is magukénak vallották. Az 1599. évi jezsuita Ratio atque institutio studiorum is megőrzi a humanista vívmányokat, közöttük a pietas litteratát} 64 Ez az Institutio volt mérvadó a Habsburg-országok minden egyetemén. így a nem protestáns magyar medikusok, akik főként Bécs, Freiburg, Krakkó, Prága egyetemeit látogatták, nem kevésbé humanista képzést kaptak, mint protestáns társaik, ha színezete más is volt. A konfesszionális humanizmus a szellemi versengés ellenére mindvégig megmarad az európai humanista tudományos közösség, a res publica litteraria keretein belül. 165 Ami pedig az eloquentiát illeti, az a késői humanizmusban is minden tudomány része. J. Sturm Methodus docendi et discendi című traktatusában egyenesen azt jelenti ki, hogy az eloquentia minden tudás nélkülözhetetlen része. 166 A rhetoricus feladatát az ingolstadti egyetem 1572-ben kiadott ordo docendije abban látja „ut etiam Studiosi iuris et aliarum facultatum alliciantur studia eloquentiae". 167 (Kiemelés tőlem, Sch. E.) A ratio és az oratio, minden művelt embert jellemző attribútum, feladata a szellem (mens) művelése egyrészt sapientia, doctrina és virtus, másrészt nyelvi-rétori felkészültség segítségével. Ez mindhárom magasabb fakultás tanulmányi célját illetően érvényes. 168 A tudomány és az eloquentia, a tudomány és a filozófia a késői egyetemi humanizmusban nem veszít jelentőségéből. így érthető, hogy a filozófia egyetemi oktatása a humanizmus idején éli virágkorát és válik a magasabb fakultásokon, különösen az orvosi karon a stúdium integráns részévé. Az egyetemi filozófiastúdium sem az ars, sem a magasabb fakultásokon természetesen nem tükrözi a korszak filozófiai életének, irodalmának egészét. A filozófia történetében a reneszánsz korszaka átmeneti periódusnak a „fermentáció" időszakának tekintendő. 169 Nem kétséges, hogy a modern medicina és gyökerei ide nyúlnak vissza, bár a Thomas Aquinas és Spitz meghatározása illik ide: „...the dominant characteristic of humanism was its practical, didactic and moralistic nature. A pedagogical purpose directed toward an ethical end..." Spitz, L. W.: The Course of German Humanism, in: H. A. Oberman —M. A. Bradey (ed.): Itinerarium Italicum. The Profile of the Italian Renaissance in the Mirror of its European Transformations. Leiden, 1975. 172. Vö. még Reinhard, W. (Hg.) Humanismus und Bildungswesen des 15—16. Jahrhunderts. Weinheim, 1984. különösen 170—195. Vö. Seifert, A.: Die jesuitische Reform 1570—1650. in: Die Ludwig-Maximilian-Universität in ihren Fakultäten, hg. v. I. Spörl. Berlin, 1980. ld. még Schnidling, A.: Humanistische Hochschule. Wiesbaden, 1977. föleg 162 f. Az ún. konfesszionális humanizmus irodalmát ld. Kaegl, W.: Humanistische Kontinuität im konfessionalen Zeitalter. Basel, 1954. A teljes szöveget ld. Schindling: op. cit. 164 ff. Seifert, A.: op. cit. (Texte und Regesten). 248. A doctrina itt a szaktudományt jelenti hasonlóan a scientiához. A szöveget ld. Pitz, E.: Die Statuten der Universität Helmstedt. Göttingen, 1963. 16 ff. — Az egész kérdéskomplexumot összefoglalta Melanchton egyik kitűnő tanítványa, David Chyträus a helmstedti egyetem statútumainak szerkesztője, De ratione discendi et ordine studiorum című tanulmányi útmutatójában, melyet halála után fia adott ki. (Nekem csak az 1576. évi 2. kiadás állott rendelkezésemre.) — Chytrausról ld. Baumgart, P.: Die Gründung der Universität Helmstedt. Braunschweig. Jahrb. 57. (1976) 35—48. A kifejezés Kristellertől származik: Movimenti filosofici del Rinascimento, Giornale della Filosofia Italiana XXIX. (1950)275 ff.
