Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)

BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Magyar László András: Agrippa szatírája az orvosokról

tani az egymással társalkodó, vitatkozó szatírákat és enkómiumokat, föltételezve azt a tényt, hogy a szatíra és az enkómium műfaja egyaránt a declamatio műfajából eredhetett: csupán a „föladat" volt más — egyiknél a dicséret vagyis eredetileg a védőbeszéd, másiknál a szidalmazás, azaz a vádbeszéd. Mindez azonban a jelen dolgozatban nem lehet célunk: csupán egy újabb lehetséges forrásra szerettük volna a figyelmet felhívni. Összefoglalás Összefoglalva, megállapítható tehát, hogy a motívumok útja az ókori újkomédiától kezdve jól nyomon követhető, Petrarcán, Salutatin, Poggion, Beroaldon és Erasmuson, vagyis az orvos-szatíra és az orvos-enkómium közös történetén át egészen Agrippáig.

30 Itt jegyezzük meg, hogy Agrippával korántsem ért véget a sor, hiszen később még számos hasonló munka jelent meg, akár majdnem azonos címmel is: pl.: Nathanael Biggs: On the Vanity of the Craft of Physick. (London, 1651) c. munkája, illetve Gideon Harvey: Conclave of Physicians... (London, 1683) című röpirata, vagy éppen Georg Paul Hann: Betrügs-Lexicon (Coburg, 1721) című könyvének megfelelő fejezete (7—11. p.). De nem csak az Agrippa-szöveg egyes elemei, toposzai tekinthetnek vissza hosszú előtörténetre, hanem maga a téma, nevezetesen az orvosok szidalmazásának témája is. Nem csupán — az Arcagai húséhoz hasonló — anekdoták

31 vagy a római orvosok társadalmi helyzetéről szóló tudósítások,

32 de a római tudományos és filozófiai irodalom, sőt a szépirodalom

33 több szöveghelye is tanúsítja, hogy az orvosok szapulása közkedvelt foglalatosság lehetett Rómában — s nem volt ez másként görög földön sem.

34 (Természetesen ez csak az érem egyik oldala volt, hiszen az orvostudomány dicséretére is akad elegendő példa.) Az orvosokon való gúnyolódás divatja, azonban nem ért véget az ókorral, Agrippa idején, a 16. században éppoly népszerűségnek örvendett, mint kétezer évvel korábban: epigrammák és komédiák sorában tűnik föl a kártékony, szélhámos és tudatlan orvos alakja, Boccaccio\ó\ Shakespeare-en át Moliére-ig — és tovább.

35 A téma, a tudományos és iro30 Agrippa egyébként — Müller-Jahncke szerint —-jól ismerte Petrarca munkáját: lehetséges tehát, hogy közvetlenül is merített belőle. Müller-Jahncke, Wolf-Dieter: /. m., 26. 31 Cassius Hemina: Fragmenta, in.: Peter, H.: Históriáé Romanae Fragm. Leipzig, 1883. Frg. 26. 32 Phillips J. H.: The emergence of the Greek medical profession in the Roman republic. Transactions and Studies. 1980/4. (Ser. 5. Vol. 2.) 269. 33 Plinius: Nat. Hist. 29. 5. 8., Cicero: De officiis. I. 42. 151. Peyer, B.

—Remund, H.: Medizinisches aus Martial und Ergänzungen aus Juvenal. Zürich, 1928. 34 Pl. The Greek Anthology. With and English transi, by W. R. Paton. Cambridge

—

London, Harvard Un. Press

— Heinemann, 1970—1983. XI. 112—126. (IV. 124—131.) ill.: Pufe, Bernd: Medizingeschichtliche Elemente in der Epigrammen der Anthologia Graeca. Diss. Erlangen

—Nürnberg, 1978. 78—92. Ehrhardt, P.: Satyrische Epigrammen auf Aerzte. (Eine medizinhistorische Studie auf der Grundlage des XI. Buches der Anthologia Palatina) Diss. Erlangen

—Nürnberg, 1974. 35 Montaigne-tól (Essays II. 36.) és Rousseau-tól (Émile) Croninig és Robin Cook-ig. A kérdés újabb irodalmához: Buerose, K. E.: Aerzte als die, die Gesunde Krank machen? Lesefrüchte bei einem Streifzug durch die Weltliteratur. Zahnarzt!. Mitt. 55. 855—859., 1965., Ceccio, J.: Medicine in literature. New York, Longman, 1978., Eckart, W.: Medizinkritik in der europäischen Prosaliteratur des Barock. Tempo Medical. No. 8. 1980. okt. 30—35., Engelhardt, D. von: Medizin in der Literatur der Neuzeit. I. Darstellung und Deutung. Hürtgenwald, G. Pressier, 1991., Helfand, W. H.: The Physician in Political Caricature. Transactions and Studies of the Coll. ofPhys. of Philadelphia. Ser. 5. Vol. 12. No. 4. (1990) 445-^74. Kevekordes, P.: Arzt,