Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)
BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Magyar László András: Agrippa szatírája az orvosokról
pontból egyenest a költészeti forma s nem a prózai az elsődleges! 24 A műfaj a hellenisztikus korban igen széles körben elterjedt, íszokratésztől Claudianusig minden, magára valamit is adó szónok írt enkómiumot: a műfaj népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint paródiáinak szintén rendkívül korai megjelenése — Iszokratész Busziriszről, Gorgiasz Helenéről, Favorinus Therszitészről, Traszümakhosz az Igazságtalanról, Lukianosz a légyről, Szünésziosz pedig a kopaszságról írt nagysikerű tréfás enkómiumokat. 25 A szónoklat császárkori hanyatlása és iskolai declamatióvá züllése tovább formálta a műfajt, amely a Kr. e. 1. századtól lassan elveszítette minden jelentését és tartalmát, ám formai (ritmikai, szerkezeti, terjedelmi) tekintetben egyre kötöttebbé és művészibbé vált. Ez a kiürült, tartalmától tudatosan megtisztított, ám artisztikus „mutatvány" enkómium azután, akár a többi rhétorikai műfaj, a középkorban is kedvelt szónoklattani gyakorlat maradt. A 13. századi Petrus de Abano például a műfaj szabályainak legtermészetesebb ismeretében írta meg „orvostudomány-dicséret"-ét, amely utóbb nem csupán műfaji, hanem egyik legfontosabb tematikai előzménye is lehet Erasmus itt tárgyalt művének. De a specializálódott orvosi enkómium sem reneszánsz találmány. Egyrészt a korábban emlegetett rhétorikai irodalomban is előfordultak már efféle, az epideixisz műnemébe sorolható 26 beszédek, másrészt ezek közt az epideixiszek között is akadtak orvosi témájúak, sőt orvosok által írottak is. (Például Hippokratész több munkája is joggal sorolható ide: De veteri medicina, De arte stb.) 27 Mint láthattuk, a reneszánsz idején újraéledt — sa császárkorihoz hasonlóan tartalmatlan — encomium szerzőinek volt miből meríteniük. Nem csoda hát, ha szinte valamennyi jelentős humanista, Salutatin kezdve, Poggion, Ficinon, Eobanus Hessuson, Huttemn, Melanchtonon és Erasmuson folytatva a sort, megpróbálkozott a műfajjal. Az már viszont szinte mulatságos, milyen sokan választották az idők során enkómiumuk tárgyául éppen az orvostudományt. Alább csak a 16. századi vagy korábbi Encomium medicinae-kból sorolunk fel abc-rendben néhányat, köztük a magyarként számon tartott Scalich Pál 1559-ben kiadott művét is: 28 — Baduellus, G: Oratio de laudibus artis medicináé. Lugduni, 1544 — Bayro de, P.: De nobilitate facultatis medicae. Taurini, 1512. —Bersmann, G: De dignitate et praestantia artis medicae. Lipsiae, 1571. — Cardanus, H.: Medicináé encomium. Basileae, 1559. — Dryander, J.: Vom rechten Gebrauch des Arztes und der Arzney. Francofurti, 1543. — Erastus, T.: Oratio de medicináé laudibus. Francofurti, 1590. — Fendius, M.: Oratio de dignitate et utilitate artis medicae. Wittebergae, 1548. — Ficinus, M.: Oratio de laudibus medicináé. Basileae, 1561. — Grynaeus, S.: Encomion medicináé. Basileae, 1542. —Hessus, Eobanus H.: Medicináé laus. Erffurti, 1524. — Jokissus, J.: De dignitate medicináé. 24 PWR V. 2582. — „das rhetorische Enkomion im poetischen wurzelt". Később Crusius megjegyzi azt is, hogy nem csak egymás mellett élt a költészeti és a prózai forma, hanem gyakran egymás után is adták elő őket. (Lásd még: Arisztotelész: Rhétorika. I. 9. 1366a—1368a) 25 A tréfás enkómium történetéhez: Magyar L. A.: Csanaki Máté tréfás enkómiuma. In: Magyar Könyvszemle. 1994 (110.) 4. 407—412. 26 Epideixisz: „Vorführung von Erzeugnissen irgend einer Kunstfertigkeit entweder zur Prüfung der Brauchbarkeit vor dem Abnehmer oder vor grosserem Publikum, ohne praktischen Zweck". PWR VI. (Stuttgart, 1909) 53. (Schmidt, W.) 27 Cordes, Peter: Iatros. Das Bild des Arztes in der griechischen Literatur von Homer bis Aristoteles. Stuttgart, F. Steiner, 1994. 101—137. 28 Scalich vagy Scalicius munkáját Weszprémi is említi. Weszprémi István: Magyarország és Erdély orvosainak rövid életrajza. I. Bp., Medicina, 1960. 323—324.
