Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)
BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Magyar László András: Agrippa szatírája az orvosokról
némelyik Agrippa által is felhasznált orvosellenes érv is megjelent. 18 A hagyomány tehát eleven maradt Petrarcától Salutatin és Poggion át Beroaldóig, majd Agrippáig. Itt jegyezzük meg, az orvosokkal, illetve orvostudománnyal foglalkozó, többé kevésbé szatirikus munkák közül azokról, amelyek az orvostudománynak csupán egyik vagy másik irányzatával, iskolájával, elméletével foglalkoznak, itt nem szólunk, noha ennek az irodalomnak is megvan a maga — HippokratészXöX, Roger Baconon, Symphorien Champier-en és Paracelsuson át a máig ívelő — története. A kérdést egyébként bőséges irodalmat adva foglalja össze — természetesen csak a 18. sz. közepéig — a következő munka: Kestner, Christophorus Guilielmus: Bibliotheca Medica. Ienae, H. Cuno, 1746. Tom. I. Cap. VI. Sect. I. 274—290. Az enkómium hatása Agrippa forrásai közt azonban nem csak szatírák, controversiák, hanem — különös módon — enkómiumok is akadnak. Lehetetlen ugyanis nem észrevenni azokat az azonosságokat, amelyek Erasmus 1510-ben írott és 1518-ban először kiadott Encomium medicinae-je 19 és az Agrippa-szöveg közt fönnállanak. Az Encomium — noha pontos születési dátuma nem ismert — bizonyára Erasmus angliai tartózkodása és oxfordi, cambridge-i forgolódásai során született, talán 1510 körül, afféle rhétorikai mutatványként, mellyel előadója saját nyelvi, stilisztikai és szónoki fölkészültségét kívánta bizonyítani. 20 A mü alaphelyzete fiktív — Erasmus sosem volt orvos — és fiktívek a benne emlegetett személyes tapasztalatok (pl. Panaceus orvos esete) is. Vagyis a szónoklat valójában nem az orvostudomány magasztalása — vagy védelme — végett hangzott el (mert eredeti formája inkább a szóbeli előadás lehetett), hanem azért, hogy a tudós, humanista rhétor a műfajban való jártasságát és általános műveltségét fitogtathassa. Laudatiot írni valóban nehéz mesterség, hiszen óriásiak a műfaj hagyományai, erősek kötöttségei. Az enkómium — mint valamennyi reneszánsz műfaj — ókori eredetű. Ősi formái a győzelmi 21 és a temetési 22 magasztalások lehettek. A klasszikus enkómium azonban nem csak prózai, hanem lírai ősökkel büszkélkedhet, hiszen rhétorikai előzményeken kívül — itt elsősorban az epideiktikus szónoklatra gondolunk 23 — az ünnepi és Pindarosz és Bakkhülidész óta ismert enkómion melosz-bó\ is ered. Crusius szerint krinológiai szemA szövegek kiadása a következő műben olvasható: Garin, Eugenio: La disputa delle arti nel quattrocento. Firenze, Vallecchi, 1947. Declamatio Erasmi Roterodami in laudem artis medicae. [Ebner, Fritz (Hrsg. und Übers.) Sprendlingen, Holzhäuser und Mühlhause, 1960] — az 1518-as első kiadás reprodukciója. De csak 1518-ban, Erasmus pályája csúcspontján (Huizinga) jelent meg először. (Encomium matrimonii Desiderii Erasmi Roterodami, encomium artis medicae per eundem. Basileae, apud Joannem Frobenium, 1518.) Paulys Real-Encyclopädie der classischen Altertumswissenschaft. Hrsg. G. Wissowa. (PWR) V. (Stuttgart, 1905) 2581—2583. (Crusius), Der Kleine Pauly — Lexikon der Antike. München, Dtv., 1979. II. 269—270. PWR XII. (Stuttgart, 1925) 992—994. (Vollmer) — Vollmer itt a „laudatio funebris"-ről ír, ám utal az enkómiummal való kapcsolatára. Lásd még: Fraustadt, G.: Encomiorum história. Leipzig, 1909. Kennedy, George: The art of rhetoric in the Roman world, 300 BC—AD 300. Princeton, Princeton Un. Press, 1972. 21—22.
