Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)
BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Erasmus Roterodamus: Encomium medicinae — Az orvostudomány dicsérete (ford.: Magyar László András)
nincs aki hallja a tanácsát? Mi indíthatja meg az eszementet, ha elébb az orvos nem szabadítja meg fekete epéjétől 12 az illetőt? Az istenesség s a többi erény, amely a keresztényi boldogság alapja, leginkább a lélektől függ, ez vitán felül áll. Másrészt viszont a lélek a testhez kötött, és akár akarja, akár nem, a testi szervekre szorul, józan értelmünk állapota tehát jórészt nyilván a test állapotától függ. Számtalan embert éppen testének szerencsétlen nedvalkata (ezt nevezik a görögök kraszisznak 13 vagy szüsztémá-nak), von akarata és szándéka ellenére a bűnbe, s míg lelke, derék lovasként, hiába rángatja a zablát, 14 hiába döfköd a sarkantyúval, a megvadult ló őt is magával rántja a mélybe. A lélek lát, a lélek hall, de ha a szemet hályog vonja be, ha a füljáratot sűrű nedv tömíti, a lélek hiába erős. Gyűlölhet a lélek, utálhat a lélek, ám mégis az értelem szerveire telepedett káros nedv okozza, ha gyűlölöd, kit szeretetre méltónak találsz, s utálod, kit utálni nem kívánsz. 15 Platón szerint a filozófia lényege abban áll, hogy az érzelmek az értelemnek engedelmeskedjenek — a segítő orvos éppen erre törekszik, azért munkálkodva, hogy az embernek az a fele viruljon s döntsön, amelynek ítéletén alapul minden dicséretes cselekvés. Ha tehát az „ember" névre méltatlannak találjuk azt, akit vágyai állat gyanánt irányítanak, az „ember" név méltóságát nagyrészt az orvosoknak köszönhetjük. S mivel mindez a köz- s magánemberek esetében is igen fontos, még mennyivel fontosabb, ha fejedelemről van szó. Az efféle ártalmak senkinek inkább nem árthatnak, mint éppen a leghatalmasabb királyoknak. Hisz még egyetlen kisember zavart elméje is mekkora fölfordulást képes okozni! A tanácsosok hiába jajgatnak ilyenkor: „Ne őrjöngj, Fejedelem, térj magadhoz!", ha az orvos tudományával magához nem tudja téríteni az akaratát és ítélőképességét vesztett királyt. Ha Caligulának megbízható orvosa lett volna, nem folyamodott volna őrültségében az emberi nem vesztére fegyver- és méregtárakhoz. Nyilván ez okból általános szokás a világ valamennyi népénél, hogy a fejedelem, orvosa nélkül, sehová sem mehet. A belátó fejedelmek ezért nem becsültek soha többre egyetlen tudományt sem, mint az orvosit. Eraszisztratosznak, ]6 Arisztotelész vejének például — hogy a többieket ne is említsem — Ptolemaiosz, Antiokhosz király fia, apja meggyógyításáért száz talentumot ajándékozott. Ráadásul még a Biblia is kimondja, hogy az orvosnak meg kell adni a fizetséget, mégpedig nem csak azért, mert hasznos, hanem azért, mert egyenest nélkülözhetetlen, így hát, ami más derekakkal szemben csupán hálátlanság, az az orvossal szemben istentelenségnek számít, hiszen az orvos Isten segedelmének eszközeként tudományával azt védelmezi, ami Isten legjobb s legkedvesebb ajándéka számunkra, vagyis az életünket. 12 A Galénosz által rendszerbe foglalt és a 16. században még javában uralkodó humorálpathológia szerint a betegségeket valamelyik testnedv — a vér, a phlegma, az epe vagy a fekete epe, másnéven melankholé — túltengése okozza. Az elmebajt az utóbbi számlájára írták. 13 Kraszisz, latinul temperamentum, az antik nedvtan egyik alapfogalma, Galénosz külön munkát írt róla. (De temperamentis. In: Claudii Galeni: Opera Omnia. Ed. C. G. Künn. Lispsiae, 1821. Vol. I. 509—694.) A kraszisz a négy minőség, a nedves, száraz, hideg és meleg keveredéséből és kombinációiból jön létre s alapjában határozza meg az alkatot és az egészséget. Az eukraszia, vagyis a kraszisz-ok egyensúlya eredményezi az egészséget, a düszkraszia, az egyensúly felbomlása pedig a betegséget. 14 Platóntól kölcsönzött kép. 15 Furcsa, hogy Erasmus a testet tekinti meghatározónak a szenvedélyek szempontjából. Bár valószínűleg ez a primátus más lelki funkciókkal kapcsolatban nem áll fönn. 16 Eraszisztratosz, a keószi, Kr. e. 250 körül élt, az ún. szolidárpathológia képviselője volt s a peripatetikus iskolához tartozott. Időrendi okokból sem lehetséges, hogy Arisztotelész veje lett volna.
