Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)

Szentgyörgyi István: A kémikus Görgey

harcot. Élete, egyénisége biztosítékot nyújtott ahhoz, amit rövidnek mondható prágai tartózkodása alatt munkájával és dolgozatával produkált. „A chemia jelenségei és törvényei sokkal elrejtettebbek, és nem nyilvánulnak meg közvetlenséggel... " — írta Than Károly [7], és Görgey tudta, hogy törekednie kell — ha ez az út fáradságos is — olyan ellenőrzési rendszer kialakítására, amellyel az igazság felismeréséhez a legbiztosabban juthat el. Hajlott korában Visegrádon mondta Görgey: Redtenbacher oldalán tanulta meg, hogy puszta okoskodásaiban, megfigyeléseiben is milyen sokféleképpen csalódhat az ember a valóság felől, de egyúttal megtanulta azt is, mi módon lehet csalódásait sikeresen ellenőriznie. [6] Tudta, hogy csak kísérletekkel lehet a „ helyességről és bizonyságról való meggyőződés erkölcsi alapokon nyugvó és szilárdabb, mint a bizonyításnak bármilyen más módja szerint szerzett meggyőződés. Ebben rejlik az experimentális módszernek a hatalma. Ez az igazi exact tudósnak észjárása, tudományos jelleme... " — írja Görgeyről Than Károly. És most hallgassuk meg Görgeyt: [3] „Mert a tisztán elméleti vegytan hasonló a puszta parlaghoz, melyen a tévtanok gyomjai tenyésznek, ha nem vetjük be azt a lelkiismeretes kísérletek vetőmagjával, hogy rajta igazságokat arassunk. " A pesti tanárságért Prágai tartózkodásának utolsó évében egyre többet gondol hazájára és egyre jobban elfordul Lembergtől (ami azonban a kémiától való elfordulását még nem jelenti). „Szívesen engedem magamat képzeletem szárnyain Magyarországba vitetni, hol diadalutat készítek a chemiának... Mostani hazai pseudocollegáimnak ez sohasem fog sikerülni, mert ők sokkal renyhébbek, semhogy valamit tanulnának; és ismeretről, reális és alaposról még távolról sem lehet szó nálok. " Nagynénjének (szül.: Kosztolányi Mária) férje halálával a toporci birtok vezető nélkül maradt. Ez a tény végleg befolyásolta elhatározásában, és egy 1847. aug. 23-án kelt levelében leszögezte, hogy nem vállalja a lembergi állást. „ ...én főleg a mezőgazdaság iránt érdeklődöm és vegyészeti ismereteimet leginkább ebben az irányban gyarapítottam" — írja. így a toporci birtok vezetésének átvételével segíthetne szeretett nénjének, egyszersmind beteljesülhetne az a vágya, hogy modern, intenzív tudományos elvek szerint gazdálkodva igazolja tudását az alkalmazott kémia felhasználásával, majd „pár esztendő múlva valami vegytani tanszék elfoglalására törekedni. " Elhatározására pontot tett házassága Aubouin Adéllal 1848. március 30-án. Az események, amelyek életének későbbi szakaszát is meghatározták, ekkor már rohanva követik egymást. Öccsétől, barátaitól egymás után érkeznek a sokszor rajongásig túlfűtött hazai hírek, amelyekre a maga módján reagál [3J: „Népedet, hazádat ne mint hazafi ítélt meg, előbb ítéld meg a világpolgár szempontjából; a patrióta csak azután tűzze maga elé a szilárd, becsülettel elérhető, de egyszersmind méltányos célt", írta figyelmeztetően Istvánnak. Redtenbacher-től melegen elbúcsúzott, aki az elváláskor azzal a kéréssel bocsátotta útjára szeretett tanítványát, hogy ne cserélje fel a tudományos babérokat politikai vagy katonai dicsőségre. Feleségével Toporcra utaztában megállt Pesten, és személyesen tárgyalt Eötvös József kultuszminiszterrel [7] a József ipartanoda megürült tanszékének betöltését illetően, majd