Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)
Szentgyörgyi István: A kémikus Görgey
tele reménységgel és bizakodással hazatér, hogy rögtön hozzákezdjen egy otthonában felállítandó laboratórium felszereléséhez. A békés, vidéki kúria csendjében is volt ekkor már valami, ami az idegeket megborzongatta, ami a mézeshetek egyértelmű kedvességét — ha távolról és megmagyarázhatatlanul is — beárnyékolta. Lázban volt az ország. Barátok, ismerősök, volt bajtársai már magas tisztségek viselői, a toporci evangélikus lelkész fia, Halbschuh Dániel pedig már országos hírű ifjúsági vezér, aki Irányi Dániel néven került történelmünk lapjaira. Görgey öccsét küldte Pestre tájékozódni, akinek levele a vártnál is gyorsabban érkezett vissza [6]: volt bajtársai közül sokan már magas katonai pozícióban várják jelentkezését. 1848. május 26-án hagyta el Toporcot. Ezzel megkezdődött Görgey életének rövid, de valóban történelmi időszaka: tündöklése és bukása. Sorsa együtt haladt a szabadságharcos nemzetével, végzete annak végzete lett. Hazai száműzetés A szabadságharc bukása után Ausztriába száműzték, és a Klagenfurtba letelepített Görgey családnak csak a legnehezebb körülmények között, megaláztatások és kudarcok árán sikerült tűrhetőnek mondható, polgári életfeltételeket teremtenie. Segítségére siető barátai neki szánták a kémia tanári tanszéket egy Karinthia részére felállítandó „ technikai tanodában "; Redtenbacher mindent elkövetett, hogy bejuttassa a klagenfurti reáliskolába vegytanárként, azonban Bécs eleve kudarcra ítélte minden próbálkozásukat. Végül is sikerült egy szeszégető gyárnál elhelyezkednie. Majd pedig a klagenfurti gázgyárban dolgozott vegyészként. [7] A kiegyezés után tért vissza Magyarországra és visszautasított minden támogatást, amellyel barátai egzisztenciát akartak teremteni számára. Inkább a visegrádi magányt választotta, amelynek csendjét csak időnként törte meg a szűk baráti kör, amely szerette és tisztelte, és amelyben Than Károly vezetésével külön csoportot alkottak a magyar vegyészek. A Természettudományi Társulat kémiai-ásványtani szakosztálya 90. születésnapján egyhangú határozattal ünnepelte személyében „az első magyar chemikus"-t, aki szaktudományának területén időtálló értekezéssel jelentkezett. 1916-ban, 98 éves korában halt meg. Jellemző volt rá az alábbi nyilatkozata: [3] „Én nem tudok panaszkodni! Csupán vagy küzdeni és győzni, vagy némán veszni el. " ISTVÁN SZENTGYÖRGYI, Dr. Pharm. ZUSAMMENFASSUNG Der Verfasser gedenkt in diesem, ursprünglich im 1968 in der Zeitschrift „Gyógyszerészet" (Pharmazie) publizierten Artikel Görgey, des berühmten Generals des ungarischen Freiheitskrieges von 1848. Der vorliegende Beitrag verfolgt nicht das Ziel, Görgey's Rolle im Freiheitskrieg bzw. in dessen Zusammenbruch zu erörtern, es wird lediglich eine