Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)
Szentgyörgyi István: A kémikus Görgey
3. Óvatosság; itt Than közös tanáruk jelszavát idézi: „A nagy chemikusnak első sajátsága a kétkedés önmaga irányába. " Görgey, ha a kísérlet eredményei feltevésével nem egyeztek „készséggel, sőt örömmel ismeri be előleges nézetének tévedését. " 4. Képzelőerő; arányban áll az adottságokkal, és hozzásegíti a kutatót a célhoz vezető számtalan út és eszköz közül a legmegfelelőbb kiválasztásához. Szerzett tudását, módszeresen és tudat alatt kifejlesztett és kifejlődött képességeit „ ...genialis módon tudta arra fölhasználni, hogy az egyes kísérletek határozott választ adjanak a föltett kérdésekre... gyorsan fölfogta, melyek azok a legkedvezőbb foltételek, a melyek alatt a kísérletnek sikerülnie kell. " Görgey viszont meg volt róla győződve, hogy ha a kérdéses feltételeket szabatosan határozza meg, a logikailag előrelátott eredménynek be kell következnie, és „ ez különbözteti meg az exact tudóst és gondolkodót a hajszálhasogató pedánstól meg a rajongótól". Altalánosságban pedig hozzáfűzte, hogy Görgey vizsgálatait olyan tudományos alapossággal és szigorral végezte, hogy „ azok ma, negyvenöt év után kivétel nélkül épp úgy érvényesek, mint akkor voltak. " Végül megállapította, hogy a dolgozat ma is „ becsületére válnék" szerzőjének, „sőt szigorúság tekintetében nem egy modern chemikusnak dolgozatát múlná fölül. " Ma már tudjuk, hogy eredményei 110 év után sem veszítettek érvényükből; adatait minden nagyobb összefoglaló munkába felvették. Munkája három kiadást ért meg: Sitzungsberichte der kais. Akademie der Wissenschaften; a Liebig Annalen der Chemie und Pharmacie és a Magyar Chemiai Folyóirat közölte 1907-ben. Ez utóbbi Ilosvay Lajos fordításában jelent meg, aki tagja volt egyben a Görgey köré Visegrádra tömörült szűk baráti körnek. A természettudományos gondolkodó A természettudományos gondolkodás — tulajdonképpen módszer és segédeszköz a természet rejtett igazságainak a felismeréséhez. Aki alkalmazza ezt a módszert, ill. használja ezt a segédeszközt, csupán egy — a lényében már alapvetően meglevő — speciális lelki és fizikai adottsághalmazt hozott közös nevezőre azzal, hogy életének célját a természet kutatásában jelölte meg. Elsajátításuk lehetetlen, csupán a már meglevőket lehet továbbfejleszteni. Görgey egyénisége magában rejtette mindazokat a jellemző tényezőket, amelyek a természettudományos gondolkodót meghatározzák. Kiábrándulva fordult el a katonai pályától, ahol „legnemesebb erői jelentős részét egy tőle távol álló harc kötötte le. Mindene volt a győzelem, azonban nem rendelkezett azokkal a fegyverekkel, amelyekkel az emberi gyarlóság, a társadalmi konvenciók ellen eséllyel vehette volna fel a harcot. Sorsának fordulása biztosította számára a természettudományos kutatás lehetőségét: ...mocsoktalan benső életnek örvendek és fölséges lelki nyugalom, mely belőle kiárad eltörpít maga mellett minden más hívságot ... így élni megegyezik benső életemmel, az tesz megelégedetté. " [3] A tudomány is harcol, támad, védekezik. Azonban fegyverei, amellyel csapásait osztogatja, ill. amelyekkel védekezve őrzi rejtett titkait, nem voltak ismeretlenek Görgey fegyvertárában. Tudta, hogy felüdülést, menedéket talál a természet logikus összefüggéseinek kutatásában, így intellektusával, kristálytiszta logikájával elfogadta, sőt örömmel vette fel a
